macskakaparásocskák

25e egyértelműen a torkosság napja, idén mindenképp az volt. Nem a megszokás szerint csináltuk a karácsonyt, például a közös családi fotón tesóm a laptop képernyőjére kivetített webcam által látszik - de kép ugyebár van. Most mi mentünk le a nagyszüleimhez is vidékre, és velük, és a nagybátyámékkal karácsonyoztunk, hát a nagynéném valami konyhai zseni, sokfogásos, isteni menüt készített, úgy jóllaktam, mint a duda, de már az ebéd gondolatától is éhes vagyok. :) Töltött káposztával, húslevessel, töltött husival, krumplisalátával, bejglivel, zserbóval fogok álmodni.

Apa: Amúgy neked mikor is kezdődik a tanítás?
Én: Amm, csak február 7én vagy mikor.
Apa: Hú az jó! Akkor nem megyünk seychellesre? Anya nem tud kivenni még szabadságot, én meg már egy hete keresek valakit, akit bepalizhatok!

Nem, amúgy nem hinném, hogy tényleg megyünk, de azért birom ezeket a meglepő mókáit. :D Olyan cuki.

Az elmúlt 2-3 hétben elég nagy drámája volt tesómnak, leginkább a barátnőjével (akit ugye mellesleg imádok).

Szegény nem érzi túl jól magát kint, egy kicsi szar tanyán van, ahonnan még az iskolája is 4 kilométer gyaloglás a mezőn, ha nem viszi el őt valaki kocsin vagy az iskolabusz (8éves átlagéletkorral). A legnagyobb baja talán abból van, hogy nem nyílik meg egykönnyen az embereknek, ő is nagyon nagyra értékeli a valakivel való kapcsolat hosszát, és nincsenek ott olyan barátai, akikkel mély dolgokról tudna beszélni, vagy akiknek elmondhatná a problémáját, pedig amúgy abszolút társasági lény.

Szóval mikor beütött ez a para a barátnőjével, elég rémes volt. Teljesen kiborult, mert úgy tűnt, hogy a barátnőjének más csávók is tetszenek, aztán ezek persze nem voltak komolyak és nem is történt semmi, de ő illegális utakon tudomást szerzett róluk és vagy másfél hétig őrlődött.

Mostanra nagyjából megbeszélték a helyzetet. Olyan szar, nem tudom, tesóm igazából mit csinálna, ha itthon történt volna ilyen (habár itthon ugye nem történt volna, mert szegény barátnője tisztára belekattant, hogy 3 hónapja nem látta, és ezért volt az egész), így viszont kibékültek, de igazából nem beszélték meg, nem tudták egymást megölelni, ez a kapcsolat csak gépelt szöveg most, és azt hiszem, ez rémes. És mégis tesómnak óriási szüksége van rá, mert alapvetően ő a legnagyobb támasza, de.. hát nehéz ez. Nagyon.

Mivel a tesóm Amerikában van, apa pedig reggel 6kor elmegy dolgozni és úgy este 10re ér haza, akkor pedig hullafáradtan bedől az ágyba, ezért olyan, mintha csak anyával ketten laknánk itthon. Ami nem túl előnyös, ezt eddig is nagyon jól lehetett tudni, de egyelőre egész jól viseltük. Megbeszéltük egymással a dolgokat, segítettünk egymásnak, de azért vannak olyan dolgaink, amik iszonyúan idegesítik a másikat. Anya nem bírja a hangulatingadozásaimat, és hogy csomószor vagyok vele undok, én nem bírom a pedantériáját és hogy folyamatosan lovagol az olyan apróságokon, mint például hogy vegyek papucsot. Tegnap gyújtottam pár gyertyát, ő erre lecseszett, hogy miért gyújtom fel a házat. Ilyesmik. Nem lesz ez így jó hosszú távon.