macskakaparásocskák

Nem állok valami fényesen tanulásilag, főleg hogy hétfőn lesz matek és info vizsgám is, és a következő a tervem:

1. matek. 2 rövid témakör átnézése, illetve az összes típuspélda átrágása még egyszer, leírva a menetüket.

2. info. uccsó előadás kijegyzetelése, 40 oldal elolvasása.

Ennyi. Lesz rá, nemtom 5-6 órám. Bele kell húznom.

Beírattam az első jegyem az indexbe, nem más, mint négyes, ráadásul németből, amiből a tanár akkora horrorshowt játszott, hogy tényleg azt hittem, megbuktat, de nemm! Klassz. :)

Ajándékok 98%on, már csak a legjobb van hátra.

Mostpedig, nekiállok a környgazdnak tádáám.

Annyira végét érzem a sulinak, nem a tanulásnak persze, csak az iskolába járásnak, sőt leginkább az egész évnek. Beelőztem a szilvesztert.

A matekoktatás úgy megy nálunk, hogy előadás érthetetlen, szeminárium esélytelen, egész héten kettő darab értelmes matekóra van, ahova bejár viszont mindenki, ha bejutott a közelharc után. Nekem a kedvencemet egy nagyon cuki srác tartotta, úgy hívtuk, hogy Hangyafiú (mert hasonlít Z, a hangyára). És érthetően magyarázott, levezette, mi után mi jön és hogyan kell, mintha gyagyásokhoz beszélne. Egy ilyen matek jellegű tárgynál, ahol az emberek fele elhasal, persze hogy a szívünkbe zártuk.

És most tartotta az uccsó órát, befejeztük az anyagot, pápá gúdbáj, még kölnbe is megy, úgyhogy matek2t nem fog segíteni. Óra végén kb olyan hosszú tapsot kapott, mint a színházban szokás.

Gyűlölöm az egyetemi németórát.

A tanár nem tart normális órát, tevékenysége 2 dologból áll: 1, felolvassa a könyvben levő szavakat és jobb napjain elárulja jelentésüket (azaz ő egy kiszámíthatatlan, élő szótár, ami) 2, zaklat minket, hogy mondjunk híreket.
Emellett egyszer bejött seggrészegen az órára.
Sebaj, ezzel még nem is lenne nagy baj, ha emellett nem lennének teljesíthetetlen elvárásai. Jó, lehet, hogy csak nekem nem megy, de 85%os dogákat kellene írni, ami elég nehéz, ha a javító ennyire rosszindulatú. Ha az ember rosszul tud egy névelőt, egy igének a vonzatát, hogy alany, tárgy, részes vagy birtokos esetet vonz egy ige stb. és emiatt elcsesz egy végződést, akkor vonja le az egy-két pontokat, nem törődve azzal, hogy egyébként tartalmilag, szókincsileg mit írok (gazdasági németről van szó ugyebár, nem pedig nyelvtanóráról.)

Annyira nagy a kísértés, hogy hagyjam a francba az egészet, fenébe a 4 kredittel, jöjjön a karó, de mostmár akkor is kibírom valahogy ezt a 4 órát, megírom ma ezt a hülye dogát és még így is amekkora paréj, simán megbuktat, de akkor legalább megtettem minden tőlem telhetőt.

Úgyhogy megyek vissza szavakat tanulni.

Írtam matek zht, a másodikat, és aijj nagyon jó lett, úgy örülök neki, szuperügyinek érzem magam. :)

És sikerült felvennem a vizsgáimat is, nagyon meg vagyok elégedve, a karácsony pihenés, előtte is csak egy van, utána is szünetekkel lazán elszórva és befejeződnek jan 20án. Klassz.
Amilyen stréber / izgatott / tapasztalatlan vagyok, legszívesebben már most elkezdenék tanulni a 16i vizsgámra. :))

Így állok a tanulással-feladatokkal.

Vasárnap ugyebár szenvedtem és nem csináltam semmit.

Hétfő délelőtt befejeztem a házidogámat. (A házidogákat, ha min 10 oldalasak, BEKÖTVE kell beadni. Én voltam az egyetlen lúzer, aki ezt nem tudta.)
Hétfő délután itt volt M., meg kicsit Bonny is (na ő egy történettörténet, majd elmesélem), akit hónapok óta nem láttam, lényeg, nem tanultam.

Tegnap befejeztem az Erasmus pályázatot 98%osan, már csak ilyen apróbb simítások vannak, úgymint igazolványkép készítés, és amm kijavítani a borítót, ugyanis:)) sikerült az írnom rá 22es betűkkel, hogy "Europass pályázat".
Annci: "Hát majd biztos gondolják, hogy nahát, ez a lány aztán jól utánanézett a dolgoknak, küldjük csak ki valahova!"
É: "Jahh, egy ilyen hülye ne itthon legyen.." :))

Annyi mindent kellett volna ma tennem, amiket nem tettem meg, és noha nem saját hibámból, mégis nagyon frusztrál.

Kellett volna írnom 4 oldalt egy beadandóhoz, és be kellett volna fejeznem. (1 óra - másfél)
Részletezni kellett volna az erasmusos tantervemet, csinosítgatni és díszítgetni. (1 óra)
Matekból átvenni úgy 50 feladatot, 2 fejezetet. (3-4 óra)

Totál belefért volna, ha nem jön ez a redva betegség, most csinálhatom őket holnap, máskor, mínusz egy nap kieséseben-csúszásban vagyok. Hiába büszkélkedek magam meg az europassos önéletrajzom előtt, hogy milyen jól be tudom osztani az időmet, néha szimplán nem jön össze.

Holnap írom matekból a negyedéves vizsgámat, ami a jegyem 40%át adja, jól beparáztam, hogy nem lesz időm tanulni, így hát lelógtam a németet, nekiálltam a mateknak és most iszonyú ambivalensem érzem magam, mert egyrészt: már tudom kábé az egész anyagot, nagyjából értem, elmentem egy csomó korrepórára, ahol átvettünk rengeteg próbafeladaot, típuspéldát, anyámkínját.
Határérték pipa, deriválás pipa, érintősszarság pipa, teljes függvényvizsgálat figyelem és szerencse kérdése lesz, folytonosság pipa, l'hospital pipa.

És mégsem érzem úgy, hogy felkészültem. Ötletem sincs, mit kéne még tennem, mert már az összes létező feladatot megcsináltam a könyvben. Basszus remélem szerzek 25 pontot a 40ből ezek után. :/

Nagyon meg vagyok lepve, hogy mennyit kell tanulni ezen az egyetem mókán, én azt hittem, a vizsgaidőszak vészes, amúgy lébecolunk, de nem, mostanában szinte minden nap van valami beadandóm, zéhám vagy dogám, és nem mondom, hogy vészes, mert alapvetően érdekel az egész ügylet, és foglalkoztatnak ezek a dolgocskák amúgy is, de hát akkor is hihetetlen.

Panther blogja meg fantasztikus, mert van rajta egy visszaszámláló karácsonyig, amit hát nem kéne elfelejteni, de nem ám, és noha ajándékok még nem konkretizálódtak a fejemben a hatására, de legalább folyamatosan motoszkál a fejemben a gondolat, hogy húha, kinek mit és kívánságok lesése ezerrel, és benyomások már megvannak. :) (Nagyon durván felértékelem a benyomások jelentőségét.)

De nem tudom, hogy vizsgaidőszak elején ez hogy jön össze, akkor nem a rohangálás van és stressz? No majd kiderül ezis. Amúgy perverz módon várom már kicsit a vizsgázást. Milyen hülyeség. Mint az elsősök, akik várják az iskolát, de gyorsan túlesnek az örömön, az lesz velem is, kis gólyával.

Olyan erős érzésem volt, hogy nem akarok iskolába menni, vagy legalábbismég nem, de nagyon igyekeztem leküzdeni. Szépen felkeltem, összekészülődtem, összepakoltam, hogy bemenjek mikro előadásra, aztán minden bizonnyal kihagyjam a vállgazdot és helyette anyagot gyújtsek a házidogámhoz.

De ahogy mentem volna ki a kapun, ott volt a kutty, és éppen csalódottan kezdett leoldalogni a pincébe, és mikor meglátott, boldogan felrohant (jó már amennyire rohan még a kisdrágám 13 évesen) és már kimentem a kapun, de úgy sírt, hogy menjünk már be, hogy megszakadt a szivem szinte és inkább visszafordultam.

Így hát itt vagyok. Meggyőztem magam, hogy itthon is nagyszerűen tudom olvasgatni miszter kerekes könyvét, és legalább elkezdtem letölteni a beatles összest, és amúgy is megjött pont indulás előtt, ilyenkor kinek van kedve bárhova menni, ráadásul nem egyetem az egyetem lógás nélkül és ezeken az órákon amúgy sincs katalógus.

Na. Ennyi. Meggyőzés pipa.

Megírtam az első zhmat, és nem 0 pontot értem el, hanem egész jól sikerült, ráadásul matekból, de klassz volt. Teljesen más műfaj, mert általánosan kettesével-hármasával írták az emberek, nálunk is az egyest én diktáltam a kettest meg a Zeszti, simán lehet puskázni, tökre jó.

És olyan érzés volt, hogy innen beléptem az egyetemi életbe, eddig próbaidős voltam, de az agyam hátsó zugában volt egy olyan sanda gyanúm, hogy semmin nem megyek át, mindenből megbukok és ki fognak csapni, és most ez elillant, felsőoktatásba járok, de igazán.
 

Miután kábé az egész hétvégét azzal töltöttem, hogy ezt a hülye idióta matekot tanultam, rádöbbentem valamire.

Nem a matematikusok hülyék. Az nem úgy van, hogy valaki hülye, ezért elmegy matematikusnak. Hanem a matek meghülyíti az embereket. Ha túl sokat nézem a számokat és kattogtatom a fejem, akkor mindenféle bolond tüneteim lesznek.

Például elkezd dübörögni a fejemben a zene, paranoiás leszek, beszűkülök, lehetetlennek tartom, hogy áfonyaszörpöt igyak a májkrémes kenyér mellé.

Nagyon gyanús. Terápiás céllal abba kéne hagynom, de még rengeteg van hátra.

Aijj, ez mennyi mindent megmagyaráz.
 

Tökre sikerélményem volt ma válgazdon, ilyan csapatmunka volt, és mindenkinek kellett a földgáz, szélerőmű, geotermikus hőerő és atomerőmű energiafajták közül egyről előadni, hogy miért pont abba fektessenek be Magyarországon, szóval ilyen meggyőzős móka volt.

No és a mi csapatunk kapta a szélerőműveset, aminek nagyon örültem meg lelkes voltam, úgyhogy miután összeszedtük a fantasztikus érveinket mellette, nekem kellett előadnom a többieknek (ennek annyira azért nem örültem de így utólag már igen), hogy ajjdejó fenntartható fejlődés, nem kell sokat belefektetni, országimázsépítés és még reklámokat is lehet rakni a propellerekre.
Nos annyira meggyőző voltam, hogy a négy képviselő közül végül én kaptam a legtöbb szavazatot, hát tiszta öröm, bár gyanítom, hogy a beleélős-gesztikulálós előadásmódom keltette fel a figyelmet, de sebaj, lényeg a lényeg, hogy jó vagyok és ügyi. :)

Tegnap este gólyahajó nevezetű bulit csináltak, ami hű volt a neve sugallatához, és abból állt, hogy a gólyák egy hajón bulizhattak (hmm ki gondolta volna:)), de a poén az volt, hogy a hajó kb egy órán keresztül a dunán is korzózott fel s alá, ami tényleg nagyon klassz volt, átmenni egy partihajóval a hidak alatt meg nézni a kivilágított várost, a gellérthegyet meg a várat a dunáról. Sejtettem én, hogy ez nem semmi élmény lesz és tényleg.

Úgyhogy most szép másnaposan elcsattogok németre, tök jó lesz, de sebaj, a többi németcsopis emberke is bulizott tegnap, úgyhogy a színvonal már előre látható. Mondjuk az se lepne meg, ha 5en lennénk a 30fős csoportból, áhh mindegy, mostmár muszáj bemennem.
 

Sikerült úgy összeraknom az óráimat a lazaságáról méltán híres* fővám téri szabadidőközpontban, hogy hétfő-kedd-szerdán nagyjából bent vagyok 8tól 4ig (kivéve a páros heteket, mikor pár óra mínuszom van és az első negyedévet, mikor nincs infom abszolút), de csütörtökön összesen egy órám van, pénteken pedig majd második negyedévtől lesz egy komoly darab infom. Úgyhogy most itthon punnyadok, valójában mindjárt nekiállok kitakarítani a lakást, cakkumpakk, de jó lesz, alig várom, de muszáj túlesni rajta sajnos.

*decemberben már nem fogom ezt mondani és majd sírok itt nektek

Nohhát. Még nem vagyok egészen képben, leginkább ami azt illeti, hogy mik a saját előadásaim és mikre nem kéne bemennem, így aztán kezdtem a napot/félévet/egyetemi pályafutásom egy info előadással, amire mint később kiderült, csak második negyedévtől kellene bejárni, sebaj, okosodtam és barátkoztam a másfél órás időtartammal.

Aztán volt egy mikróm, amin rejtély, hogy bent kellett-e lennem, hát ártani nem árt, de még erősen rá kell állítanom az agyamat, hogy megértse ezt a bonyolult közgazdasági szakszöveget.

A vállalatgazdaságtan viszont klassz volt, örülök, hogy emeltre mentem belőle, ráadásul az a 3 plusz kredit sem megvetendő. :) A nap végén még volt egy matekom, ami végülis kevésbé volt elrettentő, mint amire számítottam, úgyhogy ezt a randa esős napot tanulmányilag sikeresen zártam.

Jó, magánéletileg no comment, akkora egy ratyi rémség a nap érzelmileg, mint a pocsolyák az utcákon, dehát ez megesik és őszintén én már csak leszarom, én tudok nem szeretni, nem erről van szó, csak nem gondoltam, hogy szükséges, pedig de, upszi tévedtem.

Holnap kezdődne ugye a mesés egyetemi életem szorgalmi időszaknak nevezett része. A Neptun nevezetű fantasztikus program, ahol mindent lehet intézni és órarendet megtekinteni, a hétvégére persze befuccsolt, úgyhogy egyelőre áldom az eszem, hogy kimásoltam az órarendemet (hogy hol lesz az óra, így is rejtély marad).

Infoval kezdenék, amiről azt mondják, lehet, hogy nem lesz, utána pedig mikroökonómia lenne, ami viszont csak a páros heteken van, és akkor jó kérdés, hogy ez most a tanév első, vagy az év 38. hete..

Mindenesetre szerintem bemegyek 8ra, és legfeljebb elütöm az időt valahogy fél 12ig, amikor már tuti, hogy lesz órám. Első év első napján azért még tegyünk meg minden megtehetőt. :P

A tegnapi csopiprogi kocsmatúra volt, ez nem meglepően azt takarta, hogy végigjártuk a belváros csomó stílusú és kategóriájú kocsmáját, ahol mindenféle mókás piajátékokkal szórakoztunk (úgymint fröccsváltó, sörváltó, pingponglabdával piábacélzós stb), és találkoztam az egyik régi sulistársammal, aki minden bizonnyal kocsmatörzsvendég volt, és konkrétan 7 évig járt egy osztállyal felettem a kemény 300fős giminkben, de nem emlékezett rám abszolút. :D Nagyon megragadó jelenség lehetek, de sebaj.

Megjöttem gólyatáborból, most már hosszabb elutazást nem látok magam előtt. Amúgy nagyon, nagyon jó volt, mert a szokásos kellékeket (piálás, bevállalós feladatok) nem vitték túlzásba és helyettük rengeteg nagyon érdekes és jó programot találtak ki.

A legemlékezetesebb talán egy szellemkastély nevezetű cucc volt, ami abból állt, hogy egyesével, saját "vezetővel" bevitték az embereket egy sötét házba, folyamatosan világítottak a szemünkbe, ezért csak azt láttuk, amire rávilágítottak, ezek pedig a nagyon durván és hitelesen beöltözött instruktorok voltak. Vámpírnak, vérfarkasnak, Kör kútjából kinyúló lánynak, szülő nőnek, hullának, hentesnek, aki a kezem mellé vágott egy bárddal, leláncozott (és persze feléd szabaduló) őrültnek, matektanszéknek, akit le kellett szopni (egy botot igazából, nem a farkát azért), kurváknak, akik maguk közé vettek, asszonynak a betakart babájával, ami alatt csontok voltak csak meg hús... és még annyi volt, szóval kábé minden, én szörnyen rettegtem. Bár mint később kiderült ez valószínűleg csak a szar idegeimnek köszönhető, mert a csopitársaim többnyire jól szórakoztak és csak néha rémültek meg.

Amúgy az évfolyamomban több, mint 1000 gólya kezd, ezért 4 helyen voltak a táborok, az enyémen is voltunk vagy 300an, és kábé 30 fős csopikra voltunk bontva, ami nagyon klassz volt, mert ezek az emberek legalább jól megismerték egymást.

Majd a többi később.. most túl tömény még bennem minden. Persze beszedtem egy klassz kis náthát-köhögést, most kúrálom magam kicsit.

Úgy szeretnék már egyetemi levélkét kapni, remélem ma jön a kedves postásbácsi és hoz nekem és lesznek mindenféle infóim a gólyatáborról (ezmiez??), meg beiratkozásról, mindenről, az első kézzelfogható valóságdarabom.

Nohát, tegnap kiderültek a kis dolgok, és felvettek, de fel ám bizony, közgáz kereskedelem marketingre, nemrossz, ismerek kettő darab évfolyamtársat, Esztit kicsit, Juditot nagyon, ajjajj milyen nagyon meg fogjuk látni.

Tükör előtt kell gyakorolnom majd, hogy "közgázra járok, kereskedelemmarketingre, ja hát ja."

Amúgy büszke vagyok abból a szempontból, hogy 455 volt a ponthatár, ez azért az egyik legmagasabb, csak tanítanak majd valamit.