macskakaparásocskák

Nahmm azt hiszem még nem írtam a hpv oltással kapcsolatos élményeimről, de az emberek imádják a közérdekű információkat (lásd a statisztikákat, hogy a blogomat még mindig hetente legalább 100an nézik meg az adókártya igénylése/pótlása című ezeréves post miatt), úgyhogy mesélek róla, hátha valakit érdekel.

A HPV oltásnak ugye az a lényege, hogy megnézik, van e benned egy bizonyos vírus, ami önmagában ártalmatlan, de mégis a méhnyakrák okozója. Ezt a vírust szex útján lehet összeszedni, így ha már túlesett valaki az első szexuális élményén, akkor első lépésként a doki szépen mintát vesz a hüvelyből, ami eléggé szar ótvar érzés, bár nem fáj, csak hogy önmagában fekszik az ember az asztalon és belenyúlnak a puncijába valami fém szarral és kiszednek egy kis anyagot, az nem túl kellemes. Persze akinek már volt nőgyógyászati tapasztalata, annak ez gondolom nem nagy újdonság. Aztán a kiszedett mintát a doki elküldi vizsgálatra.

Pár héten belül megjön a vizsgálat eredménye, azaz, hogy van e benned olyan vírus. Ha -remélhetőleg- nincs, akkor jöhet a 3 oltás. Ezek már egyáltalán nem vészesek, sima szuri, semmi mellékhatás, leszámítva, hogy erősen megcsappantják az ember pénztárcájuk, mert az áruk igen borsos, egyenként olyan 27-30 ezer forintba kerülnek.

Ha megtehetjük, hogy ilyen sokat áldozunk az egészségünkre, akkor megkapjuk az első oltást, 4 hónappal később a másodikat, aztán megint 2 hónap múlva a harmadikat.

És tádáám, nem lesz méhnyakrákunk.

Tegnap megnéztük M.mel a Bodiest, illetve az ARCot, no hát mindkettő jó volt, viszont a Bodies zseniális, én tisztára oda voltam meg vissza, a fekete tüdők hatására radikálisan csökkentem a dohányzási szokásaimat, és azok a véredények... szóval azt hiszem, hogy tényleg érdemes megnézni, mert olyan kevéssé ismerjük a saját testünket, ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy átlássuk a miket, hogyanokat vagy miérteket, és ezáltal tudatosabbá váljunk, jobban figyeljünk a testünkre és mások egészségére. És ez annyira nagyon fontos.

(Dögmeleg van.)

Azt hiszem, egy gyerek nevelésében egyáltalán nem lényegesek annyira az ilyenolyan neveleési elvek és blablák, mint az, hogy a kiskölyök érezze, hogy a szülei szeretik egymást, nomeg persze őt is, és harmonikus, vidám családi légkör legyen.

Úgyhogy ha gyerekem lesz, akkor előtte megbizonyosodok arról, hogy boldog otthon tudok neki nyújtani.

Szép elmélet. :)

(A kakilásról lesz szó.)

Eddig mindig azt hittem, velem van a baj, mert idegen helyen nem nagyon, vagy csak nehezen tudok kakilni. Volt olyan, hogy 4-5 napig nem kakiltam, ha táborban / nyaraláson stb voltam. Rémes, nyomja a hasamat, de nem jön ki, a végére ilyen általánosan rossz közérzetem volt, mintha beteg lennék. Most viszont a balcsin egyrészt kétszer is jót kakiltam, másrészt megtudtam, hogy ezzel szinte az összes lány ugyanígy van. Azért meglepő, hogy a fiúk hipphopp megállnak egy bokornál vagy pottyantósvécénél oszt kidobják a kaksit, a lányok viszont nehezen birkóznak meg a kérdéssel, és ez kivételekkel persze, de általánostható a nemekre. És erre ennyit kellett várnom, hogy kiderüljön!!!