macskakaparásocskák

Nohát, tegnap kiderültek a kis dolgok, és felvettek, de fel ám bizony, közgáz kereskedelem marketingre, nemrossz, ismerek kettő darab évfolyamtársat, Esztit kicsit, Juditot nagyon, ajjajj milyen nagyon meg fogjuk látni.

Tükör előtt kell gyakorolnom majd, hogy "közgázra járok, kereskedelemmarketingre, ja hát ja."

Amúgy büszke vagyok abból a szempontból, hogy 455 volt a ponthatár, ez azért az egyik legmagasabb, csak tanítanak majd valamit.

Csodás nap volt, kaptam érettségi bizonyítványt meg gimiset, nem húztam vészes tételt semmiből (hanem moliéret, reformációt, meg határon túli magyarság nyelvhasználatát), visszakaptam megmaradt osztálypént, Csöpivel elmentünk vásárolni, a Bershkában leértékelés volt és vettünk az ajándékzséből nyáriruhát meg gyönyörű papucsot meg zöld topot, meglettek a szalagavatós képeim is, nem kell tanulnom jóó sokáig, nincs több kötelezettség, hétfőn megyünk balcsira, boldogság van a köbön.

Hivatalosan megnyitották a szóbeli érettségiket, szörnyen gonosz elnökünk van, levont 2 pontot a töri írásbelimből.
Ami nem csak kellemetlen, de azt is jelenti, hogy a töri maximum 1 %kal lehet jobb, mint a matek. Szóval mindenképp vesztettem 2 pontot.
Én szombaton vizsgázok, de a nőt legszívesebben gumikalapáccsal veregetném fejbe, ez a hozzáállás meg nem a legnagyszerűbb, de akkor is, sose hallottam még olyan érettségi elnökről, aki szinte mindenki érettségijéből levont volna pontokat. Hülye, csipogó, undorító, mézesmázós díszpinty. Fujj.

Komoly dilemmám van, tanulok töritételeket avagy szexésnewyorkot nézek. Nehéz döntés, nagyon nehéz, tanulni kéne, mert mi van, ha véletlenül holnap érettségizek, habár nem hivatalos információk szerint csupán szombaton. Másrészt annyira nem érdekel ez a tanulás téma. Valami kompromisszumos megoldás lesz ebből, már érzem.

Baromira unatkozom.

Az elmúlt két napban nagyon hatásosan tanultunk együtt M.mel, de mivel ma mindenki "otthon tanult", így valójában egyikünk se csinált semmit. A fő társaságom Dé volt (a 6éves szomszédom) kábé másfél óráig, akivel ellenben számos a társadalom számára hasznos dolgot tettünk, úgymint
1. jengáztunk
2. kicseréltünk egy gitárhúrt
3. meghallgattuk a kaukázustól a szalaiévát
4. bújócskáztunk
5. egy bot, egy pöttyöslabda, illetve az élükre állított jengarudak segítségével baseballoztunk.

Egész nap tanultunk, nagyon pozitív, többnapi adagot teljesítettem, abszolút nem számítottam arra, hogy a nyelvtant ilyen hipphopp kivégzem és már az irodalom is előrehaladott állapotban van, hát még az agyam, mindjárt megpukkad.
Ha még együtt leszünk a vizsgaidőszakban, tiszta móka lesz, éljen az együtt szenvedés, megyek is vissza.

Apa kitalálta, hogy szeretné, ha megváltoztatnám a sorrendemet. Most az első a kereskedelem&marketing, második a turizmus, haramadik a nemzetközi gazdálkodás. Mondta, hogy rakjam előre a nemzetközi gazdálkodást. Gondolkoztam rajta, egyre jobban tetszett az ötlet, mondtam, okés. Most megnéztem, és basszus angolul írtam be a nemz.gazd.t, ami egyrészt azért szar, mert az államilag támogatottan is kell fizetni félévente, apa mondta, sebaj, megéri. Másrészt én még soha nem tanultam semmilyen tantárgyat angolul, és nem tudom, hogy érteném-e ezeket a szakdolgokat angolul és meg tudnám-e tanulni őket... Basszus miért nem jelöltem be magyarul? Tiszta hülye vagyok... :/

update: utánanéztem, és tavaly ez a szak lájtos 144 pontos volt, hát ide fel nem vesznek engem, hehhee :) Megmenekültem a megmérettetéstől.

Tegnap megtudtam a matekérettségim eredményét és tádám, 92% lett. Ami, hát nem 100, de elég jó, főleg mivel a legtöbb osztálytársamnak 40-50-60%osok lettek.

Most kiszámoltattam a felvi kis kalkulátorával, hogy akkor ez pontban mennyi, és eszerint az elérhető 480 pontból nekem minimum 459 lesz. Ami eléggé sok szerintem, főleg hogy 1% veszteség egy felvételi tárgyból mínusz 1 vagy 2 pontot jelent. Úgyhogy hátezz naccerű. :)

Meglenne a matek és a töri írásbelim is. :)

A matek nem lett 100%os, pedig arra készültem, de csak mert beraktak egy gonosz feladatot, aminek nem volt megoldása és ez a variáció, hogy valós számok halmazán nem megoldható, fel se merült bennem.

A töriérettségire így mint készülés semmit nem csináltam, egyáltalán, és így teljesen meglepett, hogy érzéseim szerint nagyon jó lett. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi 3 hónapban a töritanár kegyetlenül ismételtetett velünk, kívülről tudjuk az esszéírás alapszabályait, és az iqnk sincs olyan mélyen, és ez így elég egy 80-90%os produkcióhoz. De azért ez így együtt igazán pozitív. :)

Vááhh síkideg vagyok.

Én még életemben nem voltam igazán stresszes, ilyen tartósan, zavaróan, kimerítően, nagyon.

Utálok mindent és mindenkit, meglepő módon, amit imádva szeretek és vágyok, az a matek érettségi, amit a kezemben akarok, írni akarom, alkotni akarom. Minden és főképp mindenki más meneküljön. És süssön a nap. És legyen strandszezon. És szeretnék még egy paradicsomos-fetasajtos salátát is meg sok vizet. És a nyolcadik Harry Potter kötetet. És tengert, nem is, óceánt. És koktélokat, néger pasikat, meg síszezont. És 99%os matekérettségit. És nagy puszit nekem. :( Sőt sok puszit. Sok nagy puszit.

Hát, magyar érettségi kipipálva. Hihetetlen jó érzés túl lenni rajta. :)

Kábé egy éve az volt a fejemben, hogy tutira versösszehasonlítást írok. Szóval megkapom a papírt, első dolgom, hogy megnézzem az érvelést, hogy M.nek jó-e a téma, megnyugszom, hogy jó. Második dolgom, hogy ráirogassam a nevem minden oldal tetejére, harmadik dolgomként pedig megnézem, mit is kellene írnom.

Berzsenyié az egyik vers (aúúú), sebaj, hátha a nem ismert vers jó. Elolvasom, hát, nem jó. Még szenvedtem velük egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme, ha nem ismerem jól Horatiust (ugyanis mindkét vers a horatiusi hagyományokra épült), Berzsenyit utálom és még a másik versből se lehet sokat kihozni.

Így történt, hogy érvelést írtam a saját legnagyobb megdöbbenésemre.

Egyszerűen, egyszerűen nincsenek szavaim. Nem tudom kifejezni, hogy mennyit jelentettek és jelentenek nekem. Ők. Hogy bárki ellen kiállnék értük és megvédeném őket. Hogy mindig őket választanám, hogy sose árulnánk el egymást, hogy van a sok-sok ember és vagyunk mi, és hiába lesznek jó haverjaink, munkatársaink meg pajtijaink, mi majdnem család vagyunk. Hogy mennyire jó volt reggel bemenni közéjük és mindenkitől őszinte mosolyt, puszit, ölelést kapni, és mennyire megtanultunk közösen dönteni, mindent 80szor átszavazni, konfliktusokat békésen lerendezni, komoly és komolytalan dolgokról a másikra figyelve beszélgetni. És úristen, hány szünetet visítottunk végig egy-egy doga előtt és hányszor tartottuk egymásnak a hátunkat, és megtanultunk igazán tanulni, felelni, elvárásokat teljesíteni, csapatmunkában dolgozni, rendszerezni és szervezni. És közben ott voltak a családokban levő válságok és tragédiák és mindenki a másik részéve vált. Emlékszem, 7.ben minden szünetben az ablakban ültünk a Ferivel és beszélgettünk.

Olyan erősek voltak ezek a kötések és most olyan nehéz, hogy... mi lesz velük?

Na eljött a pillanat, így egy héttel az érettségi, 3 nappal a ballagás előtt, hogy most már tényleg frusztrált vagyok.

Kábé már nem tanulok semmit, csak matekot fogok még egy kicsit, azt is inkább azért mert szeretem tanulni (pirulpirul) és biztonságot ad a tudat, hogy nagyjából mindent tudok és csak nem lesznek olyan zűrös feladatok, amiken túlzottan elbukok.

Viszont ami tényleg durva, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni az életem kis folydogálását, miután túl vagyok a szóbeliken.

Egész nap M.mel leszek, napozok, semmitteszek, itthonvagyok, főzőcskézek, bulizok, esetleg emberekkel találkozok? Nem fogom halálra unni magam? Mondjuk elkezdtünk Totóval ingatlanügynökségeket nézegetni, akiknél dolgozgatnánk, ez egy opció. És néztem hostess hirdetéseket is, azok közül is fel fogok hívni pár számot. De azért szkeptikus vagyok kicsit. Még sose volt ilyen kérdőjeles az életem.

Jó, jó, tudom, még sokszor lesz ilyen. :) Nem is baj, ez klassz változás. De kicsit izgulok.

Már csak 10 napot járok középiskolába. Plusz egy nap semmittevés, ami állítólag az az időpont lesz, mikor rádöbbenünk, hogy úristen, már csak egy hét az érettségi, és mindenki lóg suliból és helyette megtanul 4-5 könyvet. És még egy nap, a bolondballagás.

Félelmetes.

Elhatároztuk M.mel, hogy a hétvégén TANULUNK. Matekot, magyart, angolt, törit, felkészülünk az érettségire. Végülis mire jó 2 nap. :)

Szóval összeszedtem szépen minden fontos anyagot. Átnéztem az elmúlt 3-4 év összes általam lejegyzetelt anyagát és kiszedtem belőle, ami szerintem használható, megjegyzem, az egész belefért egy vékony kis dossziéba. Ebből is látszik, hogy a benne levő információk viszont felbecsülhetetlenek voltak, úgymint Hogyan írjunk versösszehasonlítást?; Milyen szempontok szerint pontozzák a töriesszéket?; Az érvelő fogalmazás; Logikai-tartalmi kapcsolat 2 mondat között stb.

Aztán a nagy belelendülésünk elmúlt, és a szövegértésig el is jutottunk. :)

Úgy néznek ki a matekóráim, hogy én viszek feladatokat, amik nem mennek, és együtt próbálkozunk.
A vicces az, hogy szinte mindig meg tudom csinálni őket magamtól, elég egy kis lökés, vagy hogy a csávó megerősít a sejtésemben, sőt állítása szerint sokszor az is, ha szúrós szemmel rámnéz és még ha nem is veszem észre, elkezdek gondolkodni a csúnyánnézés hatására és hopp, megoldom.

Szóval ő panaszkodik, hogy unatkozik, mert én jól elvagyok magamban, neki meg nem hozok példát. :))
De azért úgy érzem, hogy elég jól haladok, csak fog menni ez a nyüves érettségi.

Hogy egy hónap múlva leérettségizek, az bennem nem aggodalmat meg frusztráltságot kelt, hanem örülök. Úgy érzem, ezzel sok-sok lehetőség nyílik meg előttem, és egy olyan dolgot szerzek meg, ami által, ha több nem is vagyok, mégis többnek tekintenek.

A dolgozás szempontjából ilyen bizakodó magabiztosság van bennem. Van egy-két opció a fejemben, hogy mihez kezdek, miket dolgozok, ha kész vannak az írásbelik, és már az is egy akkora szuper, hatalmas dolog, hogy ahhoz, hogy munkahelyet találjak, (elvileg) nem muszáj többé sem diákszövetkezet, sem protekció.

A másik kitáguló dolog az idő. Májustól gyakorlatilag kezdődik egy 4 hónapos nyári szünetem, munkával, bulizással, pihenéssel, utána pedig az egyetem, ami már akkor sem középiskola, én osztom be az óráimat meg a szerencse, és szabadabb leszek amúgy is. Kicsit várom. (Kicsit nem. Mert nem tudom, fogok-e életemben még úgy járni be valahova mindennap, hogy a körülöttem élő több tucat ember mindegyikével ennyire jó lesz, és ennyire klassz, bizalmas, szeretetteli légkör lesz.)

Eddig azt hittem, a matek érettségim fog jobban sikerülni. Mert az könnyebb, nagyjából tudom, a töri meg annyi anyag és az életben meg nem tanulom, vagy ha mégis, sittysutty néhány nap múlva kiesik minden az agyamból.

De ahogy a hetek múlnak, és már 4 eltelt belőlük a síszünet óta, kezdem máshogy látni a dolgot. Töriből ugyanis már kész a 9.es tankönyv fullra és a 10.es tk fele szintén. Ehhez képest matekból annyi történt, hogy a múlt héten a drága kis tancsibá előadta, hogy meg fogunk bukni. Ismétlés, ja, azt ő nem. Bezzeg a töri, arra ám tanulunk. Így van, a törire bezzeg tanulunk, mert van egy munkamenet, látjuk az egész felépítését és innentől már nem vész az a heti 50-100 oldal.

Szóval komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ráhajtok a törire és inkább abból próbálom meg 90% fölé tornászni az eredményt.

Ez pluszban azért is megfontolandó amúgy, mert egész profi módon tudok a követelmények szerint esszét írni, ha az anyag nagyjából benne van a fejemben.
Najó. Meglátjuk.