macskakaparásocskák

8ig voltam ma bent szondaipszoszoskodni, de a tegnapi egésznapos tanuláshoz képest kifejezetten felüdítő volt, feleannyira se fáradtam el, sőt teljesen a topon vagyok. A tanuláshoz ennek ellenére nem fűlik a fogam, majd holnap délelőtt, persze jól beparázok, amikor már csak 1-2 órám lesz, anyag pedig mennyi... de ma egyszerűen nem megy, és a meló miatt igazoltam is a saját hiányzásomat. Egy hete tanulok erre a gedva mikróra, ha megbukok, komolyan megérdemlem a tuf-ot.

Ugyanis amm az a helyzet, hogy apával elutazunk 25én és addig nem tudom, beférek e a vizsgára (majdnem tuti, hogy nem).

De ma egy icipicit pihenhetek, nem?

Grr, brr, najó.

A télhez hűen teljesen el vagyok havazva, a betemetés alatt kalimpálok és próbálok valamit előadni, tanulok dolgozok, van egy ilyen klassz tervem percekre beosztva a következő másfél hétre. 20án majd fellélegzek, addig meg nyomásnyomásgyerünkmár.

Nos nem utasítottak el a nem megfelelő öltözékem miatt, sőt azt hiszem, felvettek, mármint nem mondták így konkrétan, de az, hogy majd hívnak és előtte el kell mennem orvosi vizsgálatra, szerintem ezt jelenti.
Amúgy egész kedves volt a néni (csaj), nem kérdezett semmi szivatósat, csak hogy miért oda járok egyetemre, ahova, hogy miket dolgoztam eddig és mi volt a kedvenc elfoglaltságom, meg effélék. Persze elkövettem csomó bakit, pl mondtam a kapucsengőbe, hogy ki vagyok, de ahogy beengedtek, elfelejtettem bemutatkozni, és a csajszinak kellett nyújtania a kezét, meg nyilván nem voltak tökéletesek a válaszaim, de azért remélem, átcsusszantam.
Ha tényleg összejön, akkor szupi lesz. :)

Tíz perc múlva megyek életem első normális, idegen helyes állásinterjújára, és nem megfelelő ruha van rajtam szerintem. Most tényleg nem hisztiből, de állítólag nagyon elegánsan kéne kinézni, azaz: fehér blúz (oké, ez megvan), fekete blézer (helyett szürke kardigán), fekete nadrág (ez nálam kb fekete farmer) és zárt cipő (gondolom nem csizmának kéne lennie). Annyira szar hogyha azért nem vesznek fel, mert nem jó ruhában vagyok!! Tévedjen ide egy hres és árulja el, hogy kizáró ok e, hogy nem előírásosan öltözök.. basszus én nem hordok ilyen ruhákat.. aijj, be fogok szerezni, amint lesz zsém (ami nem lesz, mivel meló se lesz így.. ördögi kör..)

Mostanában totál le vagyok égve, ezért elhatároztam, hogy komolyan nekiállok munkát keresni.

Milyen munkát szeretnék?
Heti óraszám: max heti 20 óra és muszáj nagyon rugalmasnak lennie (hétfő, csütörtök du, péntek du).
Mennyi pénzt szeretnék keresni vele: 20 órában 15-20 ezret, de kevesebb időben már 8-10 000 forinttal is jó vagyok.
Milyen munkát szeretnék: majdnem mindegy. Ne pakolászósat, ha lehet.

Opciók:
1. recepciós. Van kedvem hozzá, de ez még a leginkább kötött.
2. tanár. Gyerekecskéknek plusz középiskolásoknak tudnék tanítani matekot, magyart, angolt, németet.
3. hostess. Csopitársakkal. Csak kicsi hozzá az önbizalmam és nem bízok benne, hogy felvennének és félek a kudarctól.

Tennivalók.
Szerintem első körben feladok hirdetést tanári mókára, és hátha keres valaki.
Második körben szövetkezek a többiekkel, egyedül mégse olyan gáz talán és nekiállok keresni hostessmunkát.
Harmadik körben lecsekkolom az állásközvetítő portálokat részmunkaidőre és elküldöm pár szimpi és megfelelő helyre az önéletrajzomat.

És ha valaki tud valamit, annak megköszönöm, ha szól. Szivesen bébiszitterkedek még (ú az de klassz lenne, most hogy Déék elmentek, úgy hiányoznak a kis lurkók), vagy besegítek idősebb néninek, vagy fordítok angolról vagy akármi, ami jön.

Annyira nincs kedvem most dolgozni menni, hogy ihaj. Sőt ihajcsuhaj tumorró.

Most itt van ez a következő négy hét és kattog az agyam, hogy ú, de ha megyek balaton soundra, akkor az kapásból 3 nap mínusz, ugye nem akkor megy az ildi szabadságra, meg közben lesz a szülinapom, a 2éves évfordulónk M.mel, tesóm meglepetés búcsúbulija, ki tudja, még mi, ma meg nekem kell bevásárolnom, főznöm, mosnom 1-2 adagot, takarítanom, ilcsi naptejekért elmennem, de előtte leszerveznem, már majdnem úgy érzem magam, mint egy echte szingli. Majd estére benyomok egy bulit és teljes lesz a szex és newyork fíling. :)

Nagyon, egyre jobban élvezem a munkát.

Az irodában 3an vagyunk, jófejek a lányok, és néha már igazi lógásérzésem van, amikor a kemény munkát megszakítva:) acdct töltünk le, vagy kibeszéljük a magánéletünket, vagy csengőhangokat keresünk. Aztán időnként jönnek ilyen kis mókás emberek, na őket ellátjuk azzal, amit épp szeretnének, már nagyon profi vagyok a különféle termékekben, ki is találtam jó szót erre a tevékenységre, amit lehet önéletrajzba írni: értékesítés.

Ráadásul van munkám, ami lényeges, mert rémálmaim rettenete, hogy nincs szükség arra, amit csinálok, vagy szimplán a jelenlétemre. De asszem itt nem áll fenn ez a veszély, tetszik, nagyon.

Elhatároztam, hogy kifejlesztem magamban azt a képességet, hogy amikor felveszem a telefont, bemutatkozik egy ismeretlen és zagyvál, akkor nem felejtem el a nevét 2 másodperccel, miután mondta (sőt, egyáltalán nem jegyzem meg), hanem szépen csinálok egy új bugyrot az agyamban, kifejezetten eme névadatok tárolására.

Hmm aranyéletem van. A mai tervem annyi, hogy piros körömlakkot vegyek, de persze nem indultam el, és az esély egyre csökken, hogy lesz belőle valami.

Viszont, már vannak terveim. Munkahelyileg úgy néz ki, apánál fogok dolgozni. Van egy picike cége, az irodai munkát ketten végzik, és kell egy kis besegítés. És ő ajánlotta fel, mikor mondtam, hogy szeretnék valahol dolgozni, úgyhogy úgy néz ki, jövő héttől heti 3 napot ott leszek. És nagyon örülök neki, mert így lesz egy kis elfoglaltságom, egy kis pénzem, tapasztalatom az ilyen irodai-asszisztensi területen, profizmusom az excelben meg hasonló nyalánkságok.

Sőt, ha összejön, M. a cég nem irodai részében fog dolgozni szintén 3 napot. Egész klassznak hangzik. :)

Rájöttem, a kapcsolatok törékenyek. Akkor is, ha nem gyengék. Hiába vagyunk egy hullámhosszon, érezzük jól magunkat, hasonló a gondolkodásmódunk és szeretjük egymást, egy-két meggondolatlan tett és szó és az egészet sutba vághatjuk.
Nem egy könnyű sétagalopp működtetni őket, hanem sokkal inkább veszélyes hegyi ösvény.

Hát, tudni kell erről is, akkor talán nem esünk szakadékba (vagy pofára).

Írtam egy új önéletrajzot. Elküldöm a zp-be, pályázunk M.mel együtt. Mármint külön-külön, de mindketten.Hátha. :)

Hogy egy hónap múlva leérettségizek, az bennem nem aggodalmat meg frusztráltságot kelt, hanem örülök. Úgy érzem, ezzel sok-sok lehetőség nyílik meg előttem, és egy olyan dolgot szerzek meg, ami által, ha több nem is vagyok, mégis többnek tekintenek.

A dolgozás szempontjából ilyen bizakodó magabiztosság van bennem. Van egy-két opció a fejemben, hogy mihez kezdek, miket dolgozok, ha kész vannak az írásbelik, és már az is egy akkora szuper, hatalmas dolog, hogy ahhoz, hogy munkahelyet találjak, (elvileg) nem muszáj többé sem diákszövetkezet, sem protekció.

A másik kitáguló dolog az idő. Májustól gyakorlatilag kezdődik egy 4 hónapos nyári szünetem, munkával, bulizással, pihenéssel, utána pedig az egyetem, ami már akkor sem középiskola, én osztom be az óráimat meg a szerencse, és szabadabb leszek amúgy is. Kicsit várom. (Kicsit nem. Mert nem tudom, fogok-e életemben még úgy járni be valahova mindennap, hogy a körülöttem élő több tucat ember mindegyikével ennyire jó lesz, és ennyire klassz, bizalmas, szeretetteli légkör lesz.)

Kidolgoztam egy egész magyartételt. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy teljesítménynek, de lelkierő szempontjából mégis nagyon, nagyon az volt.

Ma voltam először matektanárnál.

Hát egyrészt egész jó volt, másrészt hasznos volt, és harmadrészt rájöttem, hogy nagyon szeretek az emberekkel olyan kapcsolatban lenni, ami többnyire "munkáról" szól, kicsit meg az emberekről magukról is.

Ilyen volt még anno, mikor a régi kedves angol (és később német) tanárnőmhöz jártam, arra a jópár évre most is csak ilyen nagy nagy szeretettel tudok visszagondolni. Aztán volt más nyelvtanárral is hasonló kapcsolat (szeretetig azért nem fajult :P), és ilyesmi T.vel is, akivel hát ilyen sítábort szerveztünk, meg nyaralást fogunk.

Szóval gondolom nekem nagyon jó lenne olyan munka (khm khm ingatlanügynök...), ahol emberekkel tudok lenni, mutogatni nekik ezt-azt. Jó persze pártól biztos kiakadnék, hogy milyen hülyék. De attól még ez nem változtat azon, hogy szeretem ezt csinálni.

A helyzet az, hogy szeretnék dolgozni. Nyáron is, akkor egy darabig teljes munkaidőben, de amúgy jó lenne ilyen néha-néha menő munka.
Viszont a legtöbb helyen nem pont engem várnak a pár hetes állásommal. Úgyhogy gondolkodok.

1. Mik azok a helyek, ahol nyáron nagyobb a forgalom, mint télen? Vagyis idényszerűek?
 Amik az időjáráshoz vagyis nyárhoz kötődnek.

• Ételek pl fagyizó. Étterem, aminek kinti terasza van.
• A nyaralóövezetek minden színtere, a hotelek, szállások.
• A strandok!!!
• Mindenféle mezőgazdasági vállalat, munka.

2. Mik azok a helyek, akiknek nem kell engem betanítani vagy csak minimálisan?

• mindenféle diákmunka pl eladó, raktáros

Hmm közben körbenéztem és lehet megnézegetem ezt a hostess dolgot.

Voltunk ilyen lakáskiállításon. Egyrészt, mert az átlagnál nagyobb igényünk van az önállósodásra és hú de nagyon szeretnénk saját kis lakást, másrészt meg érdekel minket a dolog, nagy terveink lévén az ingatlanpiac megváltoztatásának irányában.
(Amúgy tényleg van egy ötletünk, ami reális is lenne és jó lenne megcsinálni.)

És nagyon jó volt. Beszéltünk sok emberkével, ingatlanügynökökkel meg lakóparkosokkal meg kivitelezőkkel, vagy akik a műszaki dolgokat csinálják, kaptunk ingyenkoktélt:) meg egyedi kis ingatlanhirdetéséket és csomó újságot, szórólapot és leírást.

Na és az egyik újságban konkrétan le van írva, hogy pontosan miből áll egy ingatlanügynök munkája. És szerintem annyira érdekes meg sokoldalú!! Irodai munka mondjuk 40%ban, szerződések, hivatalos anyagok, kis csomag dokumentum összeállítása egy lakásról, meg fényképezősdi, meg kapcsolat a sok-sok emberrel: az ügyféllel, a többi ingatlanossal, azokkal, akik érdeklődnek, az ilyen-olyan műszaki vagy banki felmérőkkel meg minden. És persze nagyon szép kis csininek és ápoltnak kell lenni, gondoltam is, hogy muszáj lesz durván karbantartanom majd a körmeimet.

Meg én ilyesmi munkát tudok elképzelni, nem egész nap rohangálós, de nem is egész nap üldögélős, hanem a kettő között. Meg ráadásul ha tényleg erre a nagyszerű kis kommunikáció marketing szakra megyek, az szerintem még jó is.
Mmh, na mindegy, majd kiderül.

Most inkább pótlom az elveszett adókártyámat. Első körben:)