macskakaparásocskák

Az egyik feladatom vállgazdból egy önéletrajz írása 10 év múlva, beleírva az addig is elért eredményeimet.

Szóval kénytelen voltam átgondolni, hogy mit is szeretnék és hogyan, és valamennyire muszáj volt csinálni egy tervet. Úgyhogy el is mondom az aktuális jövőképemet.

Tehát. Rövidtáv. Elmegyek pár elsős előadására a szakkoliknak, és ha van kedvem, tavasszal pályázok, hogy bekerüljek. Aztán vagy összejön, vagy nem.
A tavaszi félévben egy külföldi cserediák patrónusa/mamája/segítője leszek, megismertetem bp helyeivel, keresek neki albérletet satöbbi, ez jó móka és pluszpontokat is szerzek, ha később erasmusozni akarnék mondjuk dániában vagy belgiumban vagy efféle mesés helyen.

Hosszútáv. Csinálom a kis alapképzést, elmegyek gyakornokoskodni a WWFhez (vagy más ilyesmi helyhez, lényeg, hogy értelmét érezzem a munkámnak), ahol is annyira klassz leszek, hogy miközben végzem a masteremet regionális és környezetgazdaságtan szakon (a környezetvédelemé a jövő és ez érdekel plusz ráadásul még hasznos és értelmes is), náluk is dolgozok félmunkaidőben vagy ilyesmi.
Közben megtalálom életem szerelmét és összeházasodunk.

Majd miután 2014ben lediplomáztam és ugye 25 éves vagyok (ebben benne van már fél vagy egy év erasmus is), szülök 2 kisgyerkőcöt és velük vagyok otthon, aztán meg csinálom tovább a környezetvédőset és ha lesz tőkém, elkezdek bioházakat építtetni és értékesíteni.

Na mit szóltok? :) Jó, tudom, hogy álom, meg idilli, de mégis mért ne jöhetne össze? Vannak külső tényezők, okés, de nem muszáj pont így lennie, a lényeg, hogy legyen szerető pasi, szeretett munka, meg szeretgetnivaló kiskölykök, osztán ez egy opció.
 

Nagyon szeretnék elmenni az El Caminora. Nagyon nagyon. Kell hozzá idő, pénz meg lelkierő, idővel jól állok, pénzzel rosszul, lelkierő változó. Csak vigyáznom kell, mert ha átfordul, és pénzem lesz sok, időm meg semmi, akkor már rosszul állok. Jövő nyarat céloztam be.

Tesóm nyáron kimegy egy évre Amerikába, és rádöbbentem, hogy talán ezek az utolsó hónapok, amikor együtt élünk. Mert amikor hazajön, kitudja, itthon lakok-e még, vagy szakkoleszben, albérletben, akárhol. Kicsit hihetetlen.

El kéne költözni itthonról jövőre. Az egyetlen lehetőség, amit látok, ha szakkollégiumos leszek, ami kötetlen, bulis, klassz és alapból nagyon bejönne, de valószínűtlen, hogy emellett fenn tudna maradni a kapcsolatunk M.mel. Bár, ki tudja. Csak ugye hatalmas új társaságom lenne, rengeteg ember, csomó elfoglaltság, nem tudom, hogy viselné. Nekem lenne hozzá kedvem nagyon.

Az a baj, hogy apukám még rendben lenne, mert különösen, mióta látja, hogy dolgozok, rendesen csinálom és nem adom fel, azóta normálisabb és felnőttebb módon kezel. Anyukám viszont nagyon szeretné megmondani, hogy mit tegyek, kivel legyek, hova mehetek, úgy általában hatalmat gyakorolni, csak ez már nem így működik. Nincs olyan rengeteg konfliktusunk, de sokkal jobb lenne a kapcsolatunk és valószínűleg az ő hozzáállása is, ha nem élnénk együtt.

Úgyhogy, hát most ütközik ki pestiségem hátránya. :P

Már csak 10 napot járok középiskolába. Plusz egy nap semmittevés, ami állítólag az az időpont lesz, mikor rádöbbenünk, hogy úristen, már csak egy hét az érettségi, és mindenki lóg suliból és helyette megtanul 4-5 könyvet. És még egy nap, a bolondballagás.

Félelmetes.

Hogy egy hónap múlva leérettségizek, az bennem nem aggodalmat meg frusztráltságot kelt, hanem örülök. Úgy érzem, ezzel sok-sok lehetőség nyílik meg előttem, és egy olyan dolgot szerzek meg, ami által, ha több nem is vagyok, mégis többnek tekintenek.

A dolgozás szempontjából ilyen bizakodó magabiztosság van bennem. Van egy-két opció a fejemben, hogy mihez kezdek, miket dolgozok, ha kész vannak az írásbelik, és már az is egy akkora szuper, hatalmas dolog, hogy ahhoz, hogy munkahelyet találjak, (elvileg) nem muszáj többé sem diákszövetkezet, sem protekció.

A másik kitáguló dolog az idő. Májustól gyakorlatilag kezdődik egy 4 hónapos nyári szünetem, munkával, bulizással, pihenéssel, utána pedig az egyetem, ami már akkor sem középiskola, én osztom be az óráimat meg a szerencse, és szabadabb leszek amúgy is. Kicsit várom. (Kicsit nem. Mert nem tudom, fogok-e életemben még úgy járni be valahova mindennap, hogy a körülöttem élő több tucat ember mindegyikével ennyire jó lesz, és ennyire klassz, bizalmas, szeretetteli légkör lesz.)

Megnéztem a Bakancslistát, és én sem tudok ellenállni a csábításnak, hogy leírjam, mi mindent szeretnék tenni, mielőtt elpatkolok.

Szóval.

1. Végigmenni az El Caminon.
2. Szeretnék egy rózsakertet. Ahol én ültetem, ápolom, gondozom a rózsákat.
3. Megtanulni agyagozni.
4. Megtanulni csehül.
5. Elmenni Aguilasba. (Ennek története is van, bugyuta és rövid. Egyszer rossz napomban el akartam menni valahova, akárhova, és ráböktem a földgömbön (térképen? nem emlékszem.) egy pontra. Ez volt Aguilas. Elhatároztam, ha megszökök, oda szökök, meg is mondtam a csacska kiskamasz fejemmel mindenkinek, hogy ha eltűnök, ott keressenek. De utána nem felejtettem el ezt a helyet, és azóta is néha eszembe jut.)
6. Nem venni komolyan, ha valaki azt mondja, nem vagyok elég jó, vagy úgyse sikerül, vagy én ezt nem tudom (lásd vezetés, főzés, fényképezés).
7. Felmenni egy hegyre, sátorozni, ottaludni és nézni, ahogy felkel a nap.
8. Belevágni egy nagy dologba.

Az a kis terv van a fejünkben M.mel, hogy nyáron el kéne utazni 4-5 napra külföldre.

A kiszemeltünk nem más, mint Amszterdam.
De elég drágán jönne ki. Az utazás maga olyan 30 rongy, és a szállások iszonyú drágák, habár találtam egyet 25000 forintért / 4 éjszaka+reggeli, ami a többi árnak a töredéke. De akkor is drága.

Mondjuk, legalább le van írva, és így valamennyire realizálódott.:)

Viszont ha eljutunk, ígérem, részletesen írok a coffeeshop-beli élményekről, szóval tessék szurkolni nagyonnn! :)

Voltunk ilyen lakáskiállításon. Egyrészt, mert az átlagnál nagyobb igényünk van az önállósodásra és hú de nagyon szeretnénk saját kis lakást, másrészt meg érdekel minket a dolog, nagy terveink lévén az ingatlanpiac megváltoztatásának irányában.
(Amúgy tényleg van egy ötletünk, ami reális is lenne és jó lenne megcsinálni.)

És nagyon jó volt. Beszéltünk sok emberkével, ingatlanügynökökkel meg lakóparkosokkal meg kivitelezőkkel, vagy akik a műszaki dolgokat csinálják, kaptunk ingyenkoktélt:) meg egyedi kis ingatlanhirdetéséket és csomó újságot, szórólapot és leírást.

Na és az egyik újságban konkrétan le van írva, hogy pontosan miből áll egy ingatlanügynök munkája. És szerintem annyira érdekes meg sokoldalú!! Irodai munka mondjuk 40%ban, szerződések, hivatalos anyagok, kis csomag dokumentum összeállítása egy lakásról, meg fényképezősdi, meg kapcsolat a sok-sok emberrel: az ügyféllel, a többi ingatlanossal, azokkal, akik érdeklődnek, az ilyen-olyan műszaki vagy banki felmérőkkel meg minden. És persze nagyon szép kis csininek és ápoltnak kell lenni, gondoltam is, hogy muszáj lesz durván karbantartanom majd a körmeimet.

Meg én ilyesmi munkát tudok elképzelni, nem egész nap rohangálós, de nem is egész nap üldögélős, hanem a kettő között. Meg ráadásul ha tényleg erre a nagyszerű kis kommunikáció marketing szakra megyek, az szerintem még jó is.
Mmh, na mindegy, majd kiderül.

Most inkább pótlom az elveszett adókártyámat. Első körben:)