macskakaparásocskák

Nem vagyok reklámblog, de annyira tetszik ez, elképesztően profi szerintem. Obama és a Starbucks együttműködése ugyebár, ami összefogásra szólítja fel az embereket.

A zene, a mozgás, a dinamizmus, oké, alapvetőek. De mélyebben, milyen jók már a színek, a szimbólumok, a hangulat, a formák, a tök egyszerű, de nagyon pozitív jelképek és átvezetések.. leckepélda komolyan.

A tea tökéletes.

Ha valaki kiborult.
Ha nyugtalan.
Beszélgetéshez.
Egy zúzós nap után.
Ha fél.
Reggelire.
Inni, bármikor.
Télen forrón, nyáron jegesen.
Társaságban a hangulatért.
Egyedül a magány ellen.

Imádom.

Egy fantasztikus dolog történt ma, mégpedig M.mel felnőttek módjára rendeztünk le egy problémát. Így kell csinálni (emlékeztető későbbre):

1. Üljünk le egymással szemben, figyeljünk egymásra, és másra (tv, újság stb) nem.

2. Mondja el mindkét fél egymás után nyugodtan, hogy mit érez. Hallgassuk meg egymást és ne vádaskodjunk.

3. Értsük meg egymás álláspontját, és keressünk egy olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel.

Tök egyszerű. Röhejes, hogy mégis hányszor nem vagyunk képesek rá.

Csöppet szégyenkezve de naagyon boldogan be kell vallanom, hogy vettem egy csizmát. Valami gyönyörű, lehajtós a teteje, csizmáskandúr styleban, teljesen lapostalpú, sötétbarna, szép kis helyes kerekorrú, picit redős oldalt, olyan gyönyörű és még kényelmes is, teljesen odavagyok, majd rakok fel képet.

(Egyszer majd elárulom anyáéknak meg M.nek is, de most még nem, le fognak cseszni.)

Ez a pár nap annyira kikapcsolódás volt, meg közös együtt levés, egymásra figyelés, levélsöprés fűnyírással, kandallóban fűtés, a közeli termálfürdő kerti medencéjében lubickoltunk, sőt elkirándultunk szegedre a szin őszi helyére (és természetesen a kihagyhatatlan bociba:)), hatalmasakat szeretkeztünk, meglátogattuk a mamáékat, óriásiakat főztünk (5 kilót híztam... nagyonndurva, mostantól konkrétan nem eszek), diót szedtünk, filmeztünk, hát nagyon klassz, pihenős, nyugis, boldog napok voltak.

Ezt az őszt már szeretem, de nagyonn. Éljen a meleg, a pulcsisidő, písz láv mindenféle kommersz duma.

Ez most külső szemmel valószínű nem lesz szórakoztató, de hadd meséljem el, max magamnak. :)

Szóval Az Emberek (Állatok). Akik nekem fontosak. Egyesével meg egyben.

1. Család. Anya apa mama papa. Az Eb. Ők a biztonság és a háttér.

2. Tesóm, Ameikában lebzsel, úúaa hiányzik ám nagyon.

3. Juli. Régi legjobb barátnő, mostanában.. kitudja? Nagyon alakulóban vagyunk.

4. M. Senkinek sem kell bemutatnom, legendás. :D

5. A kedves T. Mostanság a legjobb fiúbarátomat testesíti meg, és imádomm. Síelést szervezünk meg marháskodunk meg meghallgatjuk egymást.

6. CséGé: M. legjobb barátja, jóban vagyunk, szeretek vele beszélgetni meg vízipipázni, aranyos és kedves. Az M.mel közös barátikör tagja.

7. Du: Régi osztálytárs, barátnő, kevés EQval és sok bolondsággal, szintén M.mel közös barát a pasijával, Mkk-val együtt.

8. Zsófi: Tesóm itthonragadt barátnője, horvátországi nyaralótársam, egyszerűen imádom őt is.

9. Régi osztálytársak. Szinte az összes ilyen testvéri szinten van nálam, úgyhogy nem sorolom fel őket egyenként, de ha bárki éjszaka hívna, hogy para van, csak úgy ugranék.

10. Judit. Ősrégi gyerekkori barát, aki néha eltűnik, néha felbukkan, néha furcsán változik, néha olyan, mint én pont, de örökre sose veszik el.

11. Egyetemi csopi. Úú de nagyon sokfélék. Nagyon nem látom őket egységesnek, sőt még csak nem is a közösségem, de van 8-10 ember, akiket nagyon kedvelek közülük.

12. Déék, akik most elköltöztek, és nagyon nagyon hiányoznak. A családjuk úgy összességében: Dé a sulikezdésével, a mama a kedves bölcsességével, a papa a mókás világszemléletével és a kicsi babusz, úgyszeretem őket.

UPDATE (kihagytam őket dehülyééé vagyok):

13. Sanci édes, aki már mondhatni, hogy felnőtt barátom, mert komoly 18 voltam, mikor megismertem, ez az egyik, a másik pedig, hogy a kapcsolatunk nem a gyakori találkozásokon, hanem a sok intuíción és szereteten alapul. Iszonyúan tisztelem, annyit vállal és annyit bír, olyan bátor és erős és kitartó és kedves és csodás..

14. Alkusz. Tesóm gyerekkori barátja. Kicsit hosszú sztori, és nagyon hullámzó. De fontos nekem ő.

 

Imádok itt lakni, az ablakon beszűrődnek a kinti zajok és nem autórobogás meg tömeg hangjai, hanem Dé meg valamelyik haverja visítoznak, kiabálnak, nevetnek meg pancsolnak valami vízben, csak ilyen hullámcsapódásokat hallok, ahogy valaki belevetette magát a vízbe. Kicsi drága kölyök. :)

POP után beültünk egy kocsmába tizenpáran, osztálytársak és csatolt közegek, igazság szerint hulla voltam, és ráadásul Ákos nem mellettem ült (mert mellette kétperc alatt felvidulok), csak rám nézett kérdően, mi van velem, intettem, hogy nagyon fáradt vagyok, mire öt méterről küldött egy smst: "Menj már haza. Mindjárt elalszol." és akkor rájöttem, hogy noha kegyetlenül hiányzik a délelőtteimből a jelenléte, és annyira érdekelne, hogy minden egyes nap épp mit gondol, nem vesztettem el és nem is fogom.

A tegnapi morrisonos osztálybuliból megint született egy kis emlékpillanatom, amit berakhatok a kis batyumba (vagy stílusosan tarisznyámba, ha már a középiskolás osztályomról van szó).

Márióval duettben karaokiztuk a Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indiánt, ismertük, szerettük, az egész egy nagy poén volt, de mégis annyira szuper, hihetetlenül élveztük, kint a terem közepén, harmóniában egymással, tetszett az embereknek is, reflektálva a szövegekre, igazán belelendülve.

Amúgy maga a buli is jó volt, persze mikor nem jó ezzel a társasággal, de most ott volt M. is és ennek pluszban örültem, ú és olyan koktélokat ittam... Long Island, Cosmopolitan, Pink Cadillac, utána ma délelőtt a szomszéd fa tetejére kellett másznom cseresznyét szedni, hát előtte csöppet másnaposan enyhe halálfélelemmel gondoltam az akcióra. De végül Dáviddal együtt cseresznyéztünk, és így tartanom kellett magam az imádott 7évesem előtt, és meg is töltöttünk egy nagy kosarat, nem gondoltam volna, hogy a cseresznyeszedést lehet élvezni,  pedig ezzel a kölyökkel lehet.

Ülünk tegnap a moszkván, várunk, hogy mindenki megérkezzen és indulhassunk szerenádozni. Egyszer csak odajön egy csövi, elkezdi mondani, hogy csak pár forintot szeretne egy sörre, persze mindenki zavarba jön, elhalkul, nem ad neki senki pénzt. A csövi meg fogja magát és zutty, lefekszik-összerogyik fél méterrel mellettünk. Arrébb költözünk egy picivel.

Körben állunk páran, beszélgetünk, még mindig a moszkván. Pont úgy állok, hogy a csövi a látómezőmbe esik, és látom, ahogy Ákos odamegy és kinyit neki egy üveg ásványvizet és odaadja. Aztán felénk indul, ránézek, csodálkozva, ámulattal, csak egy szemvillanással jelzi, hogy nehogy ezt most szóbahozzam és a szájára teszi egy ujját: csss.  És arrébb lép, a többiekkel dumálni.

Fantasztikus. Azóta, mikor erre gondolok, olyan melegség önt el. Hogy lehet valaki ennyire jó...

Szerenádozni voltunk, ez volt az első alkalom. 5 tanárnál voltunk, de közülük csak kettőt szerettem. A magyartanárnőm nemrég szült, 5 hetes a babája, de azt mondta, menjünk hozzá is. Bementünk a lakásba (ami amúgy meseszép volt), és annyira lehetett benne érezni a boldogság légkörét, azt, hogy itt olyan emberek élnek, akik szeretik egymást... Őt nagyon szerettem, mindig is, bementünk hozzá és a kapuban köszönésnél megöleltem.

Sok mindenkit kellett végigjárnunk, így ma megoldottuk, hogy kocsival mehessünk. És volt egy pillanat, ott ültünk a kocsiban, mentünk az alkonyatban, Budán, már külvárosi részen, mellettünk a szürkületi erdő, egyszer csak elindult a rádióban a Kalandorok zenéje (Extrák; Filmzenék; Elviszi, itt lehet az egész számot meghallgatni), és ott voltak mellettem négyen, akiket egyenként és összességében imádok, mondták a kis zakkant poénjaikat, ilyen felnőtt emberek szintjén, mégis őrülten; beraktam ezt a percet az életem kincsesdobozába.

Legközelebb holnap találkozunk, de ez semmit nem változtat azon, hogy szomorú voltam, hogy el kell válni tőlük. Tudom, tudom, találkozunk holnap, holnapután, szombaton, de ez akkor is, annyira a vége.

Most úgy működik kis életünk, hogy M. és én mindketten apánál dolgozunk. Csak éppen M. a fizikai munka részét csinálja, én meg az irodait. (Azért van ebben romantika, nem?)

Olyan 8 körül, mikor hazaértek a munkából, kimentem hozzá a pár utcával arrébb levő "telephelyre" és mászkáltunk picit, amíg haza nem ment. Laza kis félórás beszélgetés, M. mint igazi munkásember, tiszta kosz, és csak elmeséltük egymásnak, mi minden történt velünk.

És ami az elmúlt napokban nem sikerült, most úgy érzem, igen: újra megtaláltuk a saját hangunkat, a kettőnk hangját, az igazit. Azt a vidám, bizalmas, őszinte, kedvesen csipkelődő, harmonizáló, mély, könnyed, egymást ismerő, egymásban otthon levő hangunkat.
És úgy szeretem (ezt, meg őt.)

Csak hogy a történet befejeződjön: végül M. felhívott napközben, hogy ma este jönnek haza, siet nagyon, mi lenne, ha felvennének a városban és náluk lennék. Mondtam, hogy háát, jó. És kedves volt, és kibékültünk, és minden okés.

De volt egy pillanat. Mikor mentem a hősökterére, ahol felvettek. És szép idő volt, lenge szellő, nagyon örültem, annak, hogy nincsen szenvedés és gond, de nem annak, hogy találkozunk. És láttam a pasikat. Amúgy sose veszem észre őket. És mosolyogtam. Akkor egy kicsit meglegyintett, hogy ilyen lenne, ez lenne, ha szakítanánk. Nem rögtön persze, beletelne egy jó adag időbe, de ilyen lenne a szabadság. Jó tudni, hogy nem katasztrófa. :) De nem döntöttem mellette.

3 királylány, 3 hippi, kinn ültünk a fűben a deákon, a hippik hajpánttal, batikoltan, színesen, a királylányok fodrosan, pasztellen, nagy szempillákkal, és egyáltalán nem viselkedtek királylányokhoz méltóan, szívtunk egy cigit, énekeltük a márminálunkbabámot, sütött a nap az árnyékok közé, meleg volt, nevettünk a kicsivel.

Van egy fantasztikus dolog abban, ha szeretünk valakit, és ez az, hogy az önzősége, udvariatlansága, bunkósága vagy butasága mögött megláthatjuk ŐT. Az igazi önmagát, akiről pontosan tudjuk, hogy önzetlen, udvarias, kedves, okos és nagyszerű.

Szerintem amíg egy ember iránt tudunk így érezni, amíg van olyan személy, aki előhívja ezt belőlünk, addig érdemes csinálni.

Anya, idén először, hozott epret. (Habár csak egy keveset, mert spanyol eper. Viszont 500 forint volt kilója az újpesti piacon, az azért nem semmi.)

Fincsi.:)

Olyan szép hétvégém volt, hogy ihaj. :) Most így süt belőlem a boldogság.

M.mel csináltunk mindenfélét, beugrottunk a zpbe a colorstar koncira, átrendeztük a szobámat és most nagyon klassz lett, egészen fantasztikusakat szeretkeztünk,
vizipipáztunk az udvaron a gyönyörű napsütésben, elvittük sétálni a kutyusát az erdőben, megnéztük az Igazából szerelmet, ami az egyik kedvenc filmem (és neki is tetszett, még ha nem is vallotta be), meg leöntöttük egymást baracklével na persze ő kezdte a kis gonosz, mindenesetre még most is száradnak a teraszon a ruhák.

Viruló Évu vagyok.

Azért vannak az életben ilyen hihetetlenül klassz dolgok, nem?

Például Dé. Hát Dé a szomszédom, 6ésfél éves, imádom, és hétfőnként én viszem úszni.

Mai beszélgetés:
Dé: Tudod, mi jön ma hozzánk?
én: A Télapó?
Dé (rázza a fejét)
én: A Jézuska?
Dé (rázza a fejét)
én: A hószörny?
Dé: Nem. Szabad a gazda?
én: Szabad.
Dé: A betonfúró!!
:))

(Ugyanis épp épül a házuk. Remélem jól jegyeztem meg és tényleg betonfúró, mert szerintem ő tájékozottabb nálam a szakkifejezésekben.)

És annyira drága volt, azt mondta, a legjobban azt szereti, ha én viszem úszni. És összevissza halandzsaénekeltünk és doboltunk meg csattogtunk hozzá, ugyanis épp énekesnek készül. Bizonyámm. :)

Egy példa, hogy miért lesz jó a napom pusztán attól, hogy bemegyek az osztályomba.

Reggel. Késtem 1-2 percet, a helyemen nincs szék, leülök Ákos mellé.

én: Szia.
ő: Szia Évi. Nahát, tegnap még Gy. Évi ült itt, ma K. Évi, holnap Claudia Schiffer lesz vagy mi.
én: (nevet) Hú akkor ezt most köszi.
ő: Ja igen, gondolkoztam, melyik irányba mondjam. (ergó pozitív Claudia Schiffer vagy negatív.. nemtom, Anettka, de győzött a kedves énje:D)

Olyan szivesen keresnék most négylevelű lóherét.

M. egyedül van otthon a  hétvégén és ráadásul dolgozik egész nap, úgyhogy kitaláltam, hogy viszek neki kajcsit, mikor megyek ki hozzá délután.:)

Ez a kajcsi pedig nem más lesz, mint camambert-rel sült pulykamell. Nyamm.

Az a kis terv van a fejünkben M.mel, hogy nyáron el kéne utazni 4-5 napra külföldre.

A kiszemeltünk nem más, mint Amszterdam.
De elég drágán jönne ki. Az utazás maga olyan 30 rongy, és a szállások iszonyú drágák, habár találtam egyet 25000 forintért / 4 éjszaka+reggeli, ami a többi árnak a töredéke. De akkor is drága.

Mondjuk, legalább le van írva, és így valamennyire realizálódott.:)

Viszont ha eljutunk, ígérem, részletesen írok a coffeeshop-beli élményekről, szóval tessék szurkolni nagyonnn! :)

Mindenféle magassarkú, balettcipő, edzőcipő, szandál, tiszacipő, bakancs, flipflop vagy csizma közül rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak a tornacipőt szeretem a legjobban.

Sokáig hordtam noname tornacipőket, írtam meg rajzoltam rájuk mindenfélét, aztán 2-3 hónap múlva szétmentek. Azt gondoltam, a Converse tornacsukáknak semmi értelme, csak sznobság, csak márka.

Aztán egy éve karácsonyra kaptam M.től egy tornacipőt, olyat, mint a képen levő, csak mostanra az enyém teljesen lestrapálódott. Ennek ellenére imádom. Megjárt koncertet, kirándulást, hideget, meleget, Erdélyt, Horvátországot. Előbb-utóbb persze muszáj lesz vennem egy másikat, mert lekopik a lábamról, de addig is hordom szerelmesen.

Ilyen szép ipod hangfalat vettünk.
Vagyis igazából M. vette.

Egyszerűen mesés. Ahhoz képest, hogy milyen pici, hihetetlen erő van benne, akár a hangerő, akár a basszus, akár a hangzás egy középkategóriás hifiével vetélkedhet. Mondjuk nem 2 fillér, de szerintem abszolút megérte. Levittük most húsvétkor, és annyira jó volt, hogy nem kellett hiányolnunk a zenét, sem cédékkel szórakozni, mert csak rányomattuk az ipodot és az összes zenénk szólt, sőt tesóm nem ipod mp3 lejátszójáról is tudtuk nyomatni a zenéket.

Úgy volt, hogy kifogyott a parfümöm, amit nagyon szeretek (Naomi Campbell Cat deluxe-e), pár hete.

Egy ismerősöm meg mondta, hogy tud szerezni olcsóbban, és jól átvágott, mert nem olyat hozott. Úú, azon eléggé kibuktam.

És tegnap M. meglepett egy ilyen parfümmel. :))
Annyira cuki... Mármint maga a figyelem, meg kedvesség, meg minden, hogy eszébe jutott... Olyan édes, imádom.