macskakaparásocskák

Olyan baromságot álmodtam, volt benne valaki, aki tetszett álmomban, és elkezdtünk kavarni és csókolóztunk és nagyon fura volt, mert kicsi volt a nyelve, és aztán még tovább nyomattuk a dolgokat és egyre furább lett az egész, mert olyan vékony volt, majdnem olyan vékony, mint én, jó nem lett belőle gyerek, maradt rendes pasi, de nagyon furcsa volt.

Szerintem ez az álom azt jelenti, hogy hiába tetszik egy pasi, nem tartom M. után férfiasnak, mert M. volt A Pasi, aki férfias és erős és jó vele, és mást nem rakok bele ebbe a kategóriába, hiába tetszene is. Egyelőre.

Gondolom ez az elején még normális. Jelzés, hogy még ha össze is vagyok egy kicsit zavarodva, nem jó ötlet a szomorúságot mással vigasztalni. (...!)

Ma reggelre ébredve azt álmodtam, hogy ma reggel van (ergo nincs időváltozás, mint az álmokban gyakran és ez itt most lényeges) és anya, tesóm és én felébredünk M.ék házában és elindulunk hazafele hévvel és útközben találunk egy cicust. Vagy hozzánkkerül, nem tudom, hogyan, és természetes módon magunkkal visszük. Otthon pedig a maccs segít nekünk valami értékes folyadék összegyűjtésében és a mi cicónk lesz.

És most olvasgatom a szokásos blogkörutamat, és basszus ott van a macska!!! Pudingocska rakta ki, és ő az, az álommacskám és annyira annyira szeretném, mert hát hozzánk tartozik, megálmodtam, akkor muszáj, hogy igaz legyen... anyáék meg persze nem akarják, fog e egeret, mit szól az eb (a nyolcvan évével valószínű, az ebecske mellett bombát lehet robbantani, nemhogy kiscicct nevelni)... de komolyan, ez nem véletlen, nem lehet elmenni egy ilyen egyértelmű jelzés mellett.

(Mostanában csomót kell szenvednem, hogy a blog.hu hagyjon postot írni, hát segítség, így el fog szállni az összes ihletem.)

Picikét álmos posttá is fogok válni, legalábbis amíg tart ez az óriási kegy és emlékszem az álmaimra. Ma nagyon jót álmodtam, ez egy visszatérő álmom azt hiszem.

Olyan 10 másik emberrel voltam együtt, jól ismertem közülük mindenkit álmomban, de senki sem volt azt hiszem olyan, akit a valóságban is ismerek. Egy dologra készültünk, amit gyakran szoktunk csinálni, és én jól ismertem, valahogy mégis most csináltam először. A természetben voltunk, volt rajtam egy hátizsák, amiből mindenfélét ki kellett pakolnom, de a telefonom meg egyebek benne kellett, hogy maradjanak, amit később nem is értettem, mert úsznom is kellett, és ezen gondolkoztam álmomban, hogy miért nem fog tönkremenni a kütyü. Szóval rögtön bedobtak a mélyvízbe és először nekem kellett elérnem valahova (ez egy ilyen egyéni feladat volt, ami mindig más csinált, pedig tök jó volt, mászkálni kellett és úszkálni), majd valahogy feljutottunk mindannyian egy magaslatra, és alattunk volt egy hatalmas, fehér, természetes pálya, ami akár jég is lehetett volna, de nem volt olyan csúszósan veszélyes, és hó is lehetett volna, de ahhoz túl sima volt. Leginkább műanyag lehetett volna, de természetes volt. Úgyhogy hát nem tudom, mi volt, de ráálltunk és egyszerűen lecsúsztunk rajta, hihetetlenül gyorsan suhantunk, hatalmas kanyarokkal, igazából félelmetesnek kellett volna lennie, és majdnem az is volt, de csak egy pillanatig, míg eszembe jutott, hogy talán nem kéne félnem? Csomó ideig siklottunk ezen a helyen, tök szép volt. Aztán leértünk az aljára, és úgy kellett visszaérnünk az eredeti kiindulási helyünkre, hogy leültünk és odagondoltuk magunkat, és hopp, ott teremtünk. Nagyon hitetlenkedtem álmomban, hogy hogyan működhet ez a gondolatban utazás, eltűnés és felbukkanás, hoppanálás, vagy micsoda, de ment.

Általában nem szoktam emlékezni az álmaimra, és ezért is szokatlan, hogy a mai álmom is megmaradt és nagyon mély benyomást gyakorolt rám.

Az történt, hogy szerelmes lettem álmomban. Maga a sztori úgy zajlott, hogy ismét gólyatáborban voltam, és az egyik instruktorom belémszeretett, és valahogy én is belé, de nem történt köztünk semmi, mivel álmomban is M.mel jártam. Volt olyan rész, amikor beszélgettünk vele, olyan is, amikor elmeséltem neki, hogy járok valakivel és ezért most ezt hagyjuk, de ennek ellenére így kábé tudtuk, hogy később majd visszatérünk rá, pedig ő nem örült ennek a hírnek, és egyszer megöleltük egymást, ami egyáltalán nem tűnt rossz dolognak, mivel tudtam, hogy szeretjük egymást, ezért ez így természetes. És volt egy kisvasút is.

Pedig az instruktorom alapvetően egyáltalán nem jön be nekem, nem is beszélgettünk sokat... lehetséges, hogy egy új szerelmet akarok megtapasztalni és ezek mind olyan jelzések, hogy tegyek érte? Mert még ha gáz is bevallani, alapvetően álmomban nagyon jó volt ez az újdonságos-bizsergősszerelmes érzés.
 

Annyira furcsát álmodtam. M. anyukája szerint az elmúlt egy hétben nem viselkedtem rendesen és elkezdett székekkel dobálni. Volt persze még több része is, az álom későbbi részében elmentünk egy házba egy csoporttal, ahol ki voltak osztva nekünk ilyen ottani vezetők, és a miénk egy olyan negyvenév körüli, tök ráncos, de azért még szép és kedves kurva volt, aki mindenfélét hadovászott nekünk az idő múlásáról, korda gyuriról és hogy milyen kár, hogy nem lett a szeretője, aztán pedig ilyen kendőt kellett magunkra kötni, és beülni egy terembe a többiekkel együtt, akik mind normális ruhában voltak, és várni, hogy kezdődjön egy egyetemi előadás.

Persze ez a második fele szimpla hülyeség, de az első annyira megragadott, ahogy M. mamája dühös volt rám. Persze tudom, hogy ezt nagyjából az az érzés teszi ki, hogy tényleg haragszik rám valamiért (olyan furcsán nézett rám a múltkor), plusz agresszió-feldolgozás, de akkor is tökre nyomasztó.