macskakaparásocskák

 

Mellesleg megbuktam, ennyit a jóstehetségemről, a pozitív hozzállásról, és ha már itt tartunk, minden más létező és nem létező dologról is.

El is viselném 5 perc csönd, méla gyász, önsajnálat és önutálat koktélmixével, majd túllépnék rajta, mint olyan vizsgán, aminél vannak fontosabbak is az életben, tudván, hogy jelen pillanatban úgysem tehetek semmit, ha apám nem lenne szentül meggyőződve arról, hogy ez egyenlő azzal, hogy kirúgnak az egyetemről és nem stresszelne ezzel folyamatosan.

Vasárnap voltam meghallgatni Bach e-dúr hegedűversenyét (és Mozart Requiemjét) és nagyon klassz volt.

Ahogy az ember leül egy emberekkel telt terembe és elkezdi hallgatni a zenét, egy idő után kikapcsol, és lassan elkezd önmagára figyelni, amit amúgy a hétköznapok során igen ritkán tesz meg. Nekem csomó gondolat jutott eszembe magamról, a világról, mindenről, pedig csak szabadon hagytam mászkálni a fejemben a gondolatokat és nem fúkuszáltam semmire.

Azt hiszem, az emberek alapvetően ezért járnak hangversenyekre (és templomba is). Egy-két óra csupasz találkozás önmagunkkal, vagy nevezhetjük meditációnak, nyugalomnak, elmélyedésnek, bárminek, szerintem baromi egészséges. Remélem egyszer megérünk egy olyan világot, ahol a zenét nagyra értékelik (emberileg, etikailag és anyagilag), és minden ember hetente egyszer, kétszer, ötször elmegy kiszellőztetni a fejét Bach muzsikájára.

Raktam ki zenécskéket, lehet, hogy csak engem tesz boldoggá, de engem nagyon.

Ciki vagy sem, én imádom a Fenyő Mikit és a Halász Juditot (annyira jó, mindig őt hallgatom, mikor rosszkedvem van).

Miért veszünk össze halálosan egy apróságon? Miért borulok ki gyakorlatilag ok nélkül és lesz a hópehelyből lavina? Miért nem lehet béke, nyugalom, szeretet, bensőségesség? Miért kell elcseszni egy hétvégét, ami szép is lehetne?

Bármennyit gondolkozok rajta, egyre inkább arra jutok, hogy igenis akarjuk (akarom), hogy legyen konfliktuus, lehessen szenvedni ("ha jön az igazi azt két nap alatt megunom, ha kicsit szenvedhetek nem öl meg az unalom"), lehessen drámázni.
Annyira kemény szembesülni azzal, hogy itt ez a szar helyzet, utálom, de biztos, hogy valahol belül élvezem és át akarom élni a konfliktust, a szenvedélyt, fájdalmat, megalázkodást, összetipródást.

Az úgy volt, hogy amikor 15 éves voltam, egy szép júliusi napon az unokatesómékkal voltunk a nyaralónkban és szerettük Szegedet nagyon, így hát, amikor megláttuk, hogy lesz Szegeden egy 3napos fesztivál nyár végén, megkérdeztük az anyukáinkat, hogy nem mehetnénk-e el. Anya annyira meglepődött, hogy hirtelen elengedett, aztán szerintem 80x megbánta, de mi ott voltunk Szegeden augusztus utolsó hetében.
Én azon a nyáron ismertem meg a Kispált, és ez volt az első számuk, amit kívülről tudtam. És eljött a koncertjük, és ahogy elkezdték játszani ezt a számot, az egyetelent, amit igazán ismertem, annyira boldog voltam, csak ugráltam önfeledten és azóta is nagyon pajtik vagyunk eme szépkis dalocskával.

I'm a new soul
I came to this strange world
Hoping I could learn a bit bout how to give and take
But since I came here, felt the joy and the fear
Finding myself making every possible mistake

La, la, la, la (21x)
La, la, la, la (21x)

See I'm a young soul in this very strange world
Hoping I could learn a bit bout what is true and fake
But why all this hate? try to communicate
Finding trust and love is not always easy to make

La, la, la, la (21x)
La, la, la, la (21x)

This is a happy end
Cause you don't understand
Everything you have done
Why's everything so wrong

This is a happy end
Come and give me your hand
I'll take you far away

I'm a new soul
I came to this strange world
Hoping I could learn a bit bout how to give and take
But since I came here, felt the joy and the fear
Finding myself making every possible mistake

New soul... (la, la, la, la,...)
In this very strange world...
Every possible mistake
Possible mistake
Every possible mistake
Mistakes, mistakes, mistakes...

Nohát. Ma reggel a csodálatos petőfirádió száma jött szembe velem, és utána ezt a bizonyosat jóóó sokszor meghallgattam, szép nagy fogmosást csaptam, megéreztem az igazi önmagam hangulatát, meglássuk mi lesz belőle(m).