macskakaparásocskák

Estére van 4 opcionális programom is, 2 buli meg egy barátos meg egy színház, és egy kicsit kísértésben is vagyok, hogy elmenjek az egyik bulira és elrángassak egyebeket is, de legutóbb valami ilyesmit sikerült és az felvidított, de akkor se lett jó vége, úgyhogy lehet, hogy ma azt csinálom, amit szabályos ilyenkor, csak egy kicsit jobban: sírok, muffint sütök, sírok, filmet nézek, még egy uccsót vízipipázok, sírok, nagyot fürdök, közben sírok, ó és ne feledjük el, hogy naspolyát szedek, ha már megígértem.

"A veszély nagy, a helyzet reménytelen, de optimisták azért még lehetünk."

Kicsit elszámoltam magam, konkrétan túl sok emberrel beszéltem meg túl sok mindent és le kellett mondanom hármat. Ebből egy cuki volt :), egy semleges, egy haragudott (pedig neki csak annyit mondtam, hogy az estéből nem lehetne-e késő délután).

Túl sok emberrel vagyok kapcsolatban. Mármint ilyen haveri-barátiban. De nem tudok meg akarok szelektálni, mert mindenkit szeretek valamiért, kit jobban, kit kevésbé.

Csak most már félek, hogy ők nem fognak szeretni, ha elhanyagolom őket.

Aijjj és annyira utálom, ha az emberek ítélkeznek, meg ha nem mondják ki, csak hallom a hangjukban.. én meg te meg ő és mindenki azt tesszük, amit a legjobbnak látunk, abban a szent pillanatban pontosan az a lehető legjobb döntés. Olyan jó ezt érezni. Mert nem fogom mások döntését minősíteni. Eddig folyton sugalltam, hogy szerintem hogyan kellene. Mostantól legalább nem ítélkezek. :)

"A döntést az egyetlen döntésjogosult, az én hozza: az én szempotnjából az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján a legjobbat.

Ez nem önzést jelent, hiszen a másokért önmagunkról lemondó döntést is gyakran hozunk, hanem csupán azt a tényt jelenti, hogy mindig én döntök és helyettem senki sem dönthet. Döntésünk jó mivoltán semmi sem változtat.

Sem az, ha később mi magunk rossznak minősítjük egykori döntésünket (ez akkor volt jó; most tudva azt, amit akkor nem tudtunk, másképp döntenénk, most mást látok jónak, mint akkor), sem az, ha mások minősítik rossznak (ők másképp látják).
Azért döntök úgy, ahogy döntök, mert itt és most ezt tekintem jónak.

Ha valaki nem úgy dönt, ahogy én, akkor rosszul dönt. Ez a következtetés a mi létstratégiánk. Ugyanis a minősítéskor csak a saját szempontjainkat vehetjük és vesszük figyelembe. Nem tudhatjuk, miért dönt úgy a másik, ahogy dönt. Elfogadhatatlannak tűnik az, hogy a másik is jól dönt. Pedig így van."
 

Idézek magamtól, 2006. aug. 21. (kb egy hónapja jártunk akkor M.mel)

" És persze kell tudni kezelni is. Hogy a barátom az életem alkotórésze. Része, nem egésze. Kétségtelenül fontos és szép része, de azért nem ő tölti ki az egész életet. Barátok, munka, hobbi, önmagam, család, szerelem... és sok más szelet is van még, de ezek akkor is csak a torta egy-egy szeletei maradnak... ki hallott már olyat, hogy valaki bekebelezte a fél tortát, a többiek meg alig kaptak egy-egy hajszálvékony szeletet...??"

"Próba minden találkozás: ételekkel, emberekkel, gondolatokkal. Először mindent szagolj meg! Ha valaki mond valamit: szagold meg! Ha jó a szaga, akkor harapj belőle egy kicsit, de mindig rágd meg. Sokáig rágd, mielőtt nyelnéd. Még a szavakat is sokáig kell rágnod, mielőtt lenyelnéd őket, mert sokkal könnyebb kiköpni valamit, mint akkor megszabadulni tőle, ha már magadba fogadtad. Ha magadba fogadod a szavakat, és a gondolat nem megfelelő neked, akkor bajod lesz belőle. Daganatokat, pörsenéseket, fejfájást, mellfájást, gyomorfájást, üszkös fekélyeket okoz, amíg ki nem veted magadból. Szerencsére az ételt könnyű eltávolítani a hányással vagy a hasmenéssel, és már túl is vagy a tévedésen. A gondolatokat és a hiedelmeket sokkal nehezebb kiűzni. Látod, a sivatagon túli világ olyan dolgokat művel, amelyek nagyon megváltoztatták az életet. Okosabb, ha nem feltételezed, hogy valami biztosnágos, csak azért, mert normálisnak vagy rendjén valónak látszik."

- Most amúgy haragszol valami miatt?
- Nem, csak most nincs hozzád kedvem.

Anna: "Amikor már úgy érzed, hogy egy probléma teljesen összenyom, és csak ráült a válladra és már fizikailag érzed, és folyamatosan ezen rágódsz, és egyre jobban és jobban belekeveredsz, és már azt sem látod tisztán, amit eddig igen, és egyre inkább magába szippant, akkor tedd le egy kicsit ezt a terhet. Ne foglalkozz most vele. Ne gondolj rá egy darabig, távolodj el tőle. Ezen a kis időn már nem múlik! Egyszerűen csak élj, kapcsold ki az agyad kattogását és szeress és nézz. Aztán várj, és ha eleget vártál, akkor gondold át újra és akkor dönts. És akárhogy döntesz, tarts ki mellette, onnantól már nem adhatsz magadnak több ilyen pihenőidőt."

"Sokszor, amikor felismertem, hogy baj van, tettem sokszor egy félénk kísérletet arra, hogy kitáncoljak a kapcsolatokból azzal, hogy figyelj, nem működik ez így. De nem voltam elég következetes. Nem vittem végig. Megijedtem az egyedülléttől, mert szokás szerint megint önző voltam. Nem mertem, nem tudtam végigvinni a döntésemet, nem engedtem tudatosulni magamban a valóságot."

"...ahogy életem nagy pillanata elérkezett, megjelentek a sellők is.

Belőlük merítek vigaszt. Utánuk vetem magam a vízbe, széttárt karokkal, mögöttem zúg életem áramlata, én azonban hátrahagyom az elvárásokat, és mindent, ami gúzsba köt. Erre az ugrásra igenis szükségem van, ennek köszönhetem, ha megmenekülök. Hogy magyarázhatnám ezt el? A vízbe vetem magam, és érzem, hogy két láthatatlan kar - mintha a kegyelem öltene hirtelen testet - átölel. Amint elmerülök, lehúz a mélybe, és csak ha már egészen mélyen vagyok, akkor enged újra a felszínre."

"Elhatároztam, hogy jobb híján élni fogok tovább."

Néztem múltkor a jóbarátokat (ilyet már évek óta nem tettem, és csöppet hiányzott) és komoly megdöbbenést okozott, mikor az egyik jelenetben tanultam valamit, ami megfogott. :))

Chandler és Monica belekezdtek egy viszonyba, és elmentek kettesben egy romantikus hétvégére, ami pocsékul sikerült, és utána Chandler kérdezi Monicát, hogy akkor most szakítanak, vége? mire Monica meglepődötten néz, hogy ugyan miért,
Chandler: Hát mert veszekedtünk!
Moni: És? Minden kapcsolatban veszekszenek az emberek, ez teljesen normális, ne vedd már ennyire komolyan!
Chandler: Tényleg? Akkor most.. akkor most minden oké?
Monica: Hát persze! Üdvözöllek egy felnőtt kapcsolatban!

Ez így tök más, nem? Úgy fogni fel a veszekedést, mint mondjuk a paprikáskrumpli csinálást. Hogy okés.

Tesóm és a barátnője a szomszéd szobában Forrest Gumpot néznek. Imádom, szimplán hallgatni is, nem is kell átmennem nézni, úgyis látom magam előtt a képeket már a hangra is.:)

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.

"Ha szent akarsz lenni, élj mások kedve szerint, ha isten akarsz lenni, egyedül a magad kedve szerint élj. Ez az én mottóm."

"Ha valami szörnyűség történik, az ébredés utáni második pillanat a legelviselhetetlenebb. Kezdenénk a napot álomtól tisztára mosott aggyal, aztán eszünkbe jut."

 

"Kókadtan ült hát szomorú szobája közepén a konya bajszú, borzas szakállú Berzsián.
- Semmi kétség - vigasztalta magát -, ha egyszer szomorúságvilágbajnokságot rendeznek, úgy nyerek, mint a pinty. Két testhosszal. Azaz két lélekhosszal. Lévén ez inkább a lélek dolga.
De valahogy nem vigasztalódott meg a kilátásba helyezett világbajnoki címtől.
- A lukasserpenyő szomorúságból lassan belesüllyedek a hervadtdália állapotba - mondta keserűen, s ahogy kimondta, máris olyan szomorú lett, mint egy hervadt dália.
De itt aztán megmakacsolta magát.
- Ne tovább! - kiáltott, mert jól tudta, a hervadtdália állapot után már csak az elázottzászló, majd a vízzelteltszarvasnyom szomorúság következhet. Azokból pedig napokig nem lehet kikászálódni."

Daniel: So what's the problem, Sammy-o? Is it just Mum or is it something else? Maybe... school - are you being bullied? Or is it something worse? Can you give me any clues at all?
Sam: You really want to know?
Daniel: I really want to know.
Sam: Even though you won't be able to do anything to help?
Daniel: Even if that's the case, yeah.
Sam: Okay. Well, the truth is... actually... I'm in love.
Daniel: Sorry?
Sam: I know I should be thinking about Mum all the time, and I am. But the truth is I'm in love and I was before she died, and there's nothing I can do about it.
Daniel: [laughs] Aren't you a bit young to be in love?
Sam: No.
Daniel: Oh, well, okay, right. Well, I mean, I'm a little relieved.
Sam: Why?
Daniel: Well, because I thought it would be something worse.
Sam: [incredulous] Worse than the total agony of being in love?

???

"...Szerelmesek voltak egymásba, mindig is szerették egymást, bár néha szívesen tagadták volna. És mert szerették egymást, mindent túléltek, amit a sors az útjukba vetett."

Lehet?
Nem tudom, de olyan erőt adó ilyesmit forgatni a fejben, akár csak egy talánként is.

Ajj ez egy lelkizős korszak, pedig ez egy picit lelkizős, amúgy élményes-könyves-filmes-entellektüel-olvasmányos-érdekes blog szeretne lenni.

Node.
Tehát az úgy volt, hogy 2 és fél éve szilveszterkor elmentem a családommal szilveszterezni. Nem nagyon rajongtam érte, azt gondoltam, majd elleszek. Az egy nagyon szép, békés-önszerető korszakom volt. Akkor találkoztunk, mindketten ugyanolyan helyzetben, családdal. Sokat biliárdoztunk, nagyon jót beszélgettünk. Volt egy akkor 2 éve tartó kapcsolata, de egy tök jó barátság alakult ki köztünk. Pár hónap múlva szakítottak. Néha beszélgettünk MSNen. Sétáltunk a várban, meg egyszer mikor el volt közben törve a lába. Fontos volt és tagadtam, hogy több lehetne köztünk barátságnál. Éjszakai túráztunk egy haverjával. Lassan egészen pajtik lettünk és valószínű nekem mindig is tetszett, de tagadtam, és nagyon szerettem szeretettel. Elkezdtünk koncertekre járni és hoztuk a barátainkat is és ebből kialakult egy mai napig meglevő társaság. Egy nyári napon összejöttünk. Rögtön utána külön-külön elutaztunk, nem tudtam, mit akarok. De belevágtunk. Nagyon jó volt. Olyan ember, akivel egyszerűen csak jó lenni. Semmi szégyenérzet, semmi feszélyezettség, szeretek vele beszélgetni és hülyéskedni és nevetni és sétálni és csak úgy, ellenni. Hasonlóan gondolkodunk a dolgokról és az életről, ugyanazok az életről való elképzeléseink és tényleg mókakacagás együtt lenni. Összegyűjtöttem csomó receptet, amit majd főzhetek neki. Most mit mondjak. Jó, hát szeretem. Igazából nagyon szeretem. Ha őszinte akarok lenni, asszem ő a legfontosabb az életemben.

Persze jó lenne, ha a kedvenc könyveim olyanok lennének, mint a Bűn és bűnhődés meg a Quo Vadis (amiket amúgy szeretek, de nem rajongok értük.) De ha kedvenc könyvnek azokat mondjuk, amiket újra és újra előveszek, nem unom meg őket és jókedvem lesz tőlük, akkor a Múminos mellett A Mi és ők is a kedvenceim közé tartozik.

"Apám nincs hozzászokva a bukott gyrekekhez, azt hittük, a plafonon lesz és összevissza ordibál majd: ütődött, szerencsétlen, na, itt az eredménye a trombitáidnak, itt az eredménye a buddhistáidnak, én megmondtam, szerencsétlen félnótás.
De nem. Mondta ugyan, hogy szerencsétlen meg ütődött, de a tanárokra, "Látod, hova jutottunk? Ez az a nagy demokrácia! Így tisztelik a mások véleményét! Birkanépség! Nem tűrik, hogy valakinek más véleménye legyen! Ütődöttek, szerencsétlenek! Örülhetsz, hogy meghúztak! Csak megtiszteltetés, ha az ilyen emberek meghúznak!", nem sok hiányzott, hogy Maurizióból nemzeti hős legyen, a véleményszabadság mártírja. Apám már csak ilyen.
Egyébként a bátyám azzal fenyegetőzik, hogy szeptemberben olyan takaros tekintélytisztelő kis dolgozatot ír, hogy egészen biztosan átengedik. Keserű hangon mondja, s közben sűrűn pöfékel.
De ha azt hiszitek, hogy rosszkedvű, hát tévedtek. Azonnal elmúlt minden baja, amint ideért. Teli tüdővel fújja a trombitáit (Nicola kíséri zongorán), teljes erőbedobással úszik, mássza a hegyeket, vizisízik, üti-veri Tessát, s írja polemikus költeményeit vécépapírra, ha esik az eső:

Elmondom, hogy mi az, amit szeretek
a víz, a bor és Charlie Parker,
a levelek, a gyökerek és valamennyi csöpp növény.
De elmondom, hogy mi nyomaszt
és mi késztet üvöltve-elfutásra:
a közjegyzők, a bankárok, az intézmények,
a programok, a szemüveg, a konvenciók,
a tervek, a halál, a részvénytársaságok,
a mélyhűtők, a jó nevelés, a náthák

(más kéz:)

na meg az ujjatlan kabátkák."

Meglepve vettem észre, hogy ahhoz képest, hogy ősszel költöztünk be ebbe a lakásba (igazából előtte is ebben laktunk, csak nyáron felújítottuk meg pár fal arrébb került, úgyhogy nem itt laktunk pár hónapig) még mindig felbukkannak a legváratlanabb helyeken kicsomagolatlan dobozok, akik eddig megbújtak, jól elvoltak egy-egy szoba sarkában vagy szekrény mélyén.

Van például egy a szobámban az ajtó mögött. Tegnap megnéztem, mi van benne, mert reménykedtem, hogy olyan könyv, amit keresek. És megtaláltam benne csomó régi tárgyat, amik mind-mind valamire vagy valakire emlékeztettek. Szülinapi levél, sípályabérlet, belépőjegy, órai levelezések még kábé hetedikből, ajándék idézetek egy dobozban, ősrégi cetlikre másolt smsek, volt ott minden.
Sőt, találtam 2 könyvet, amit imádok.

Az egyik a Varázskalap a múminvölgyben.

"Múmin és Bájocska felhőiket felkormányozták egészen a fák csúcsai fölé,  és békésen ringatóztak a napsütésben.
Azon törték a fejüket, mit is gyűjthetne Böngész bácsi.

- Csigát? - ajánlgatta Bájocska.
- Vagy talán nadrággombot - mondta Múmin.
De a melegtől elálmosodtak, és képtelenek voltak gondolkodni. Hanyatt feküdtek a felhőiken, és csak bámultak fel az égbe, ahol a pacsirták daloltak.

És hirtelen megpillantották az első lepkét. Azt mindenki tudja, hogy ha a tavasszal meglátott első pillangó sárga, az azt jelenti, hogy boldog lesz a nyár. Ha fehér, akkor csak egy nyugodt nyárra lehet számítani (a fekete és barna lepkékről jobb nem is beszélni, olyan szomorúságot jelentenek.)

De ez a lepke aranyszínű volt.
- Hát ez vajon mit jelenthet? - csodálkozott Múmin. - Sohasem láttam még aranyszínű lepkét.
- Az arany biztosan jobbat jelent, mint a sárga - felelte Bájocska. - Majd meglátod!"

Nagyon tanulságos, nekem már 2 nyár óta bejön a lepkeszín alapján történő sejtés a nyárról.

 

- Csak tudni szeretném, lehetséges-e, hogy két ember együtt maradjon egész életében boldogan.

- Nem könnyű, az biztos.
Nem nekem van a legjobb érzékem a kapcsolatokhoz, de tudod, most már 10 éve élek együtt a nevelőanyáddal, és büszkén mondhatom, hogy boldogok vagyunk.
Nézd, szerintem a legjobb dolog, amit tehetsz, ha megpróbálsz olyan embert találni, aki pontosan úgy szeret, ahogy vagy. Jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán... Drágám, bármi legyen is, az igazi párod mindig azt fogja hinni, hogy a te seggedből süt a nap. Az lesz az az ember, aki mellett megéri kitartani.

"-Tudja, Tilo, hogy mi a világon a legszomorúbb dolog? Az, amikor átölel valakit, akit egykoron annyira szeretett, hogy ha csak rágondolt, erős fények gyúltak ki a fejében, és amit most érez - nem, az nem gyűlölet, mert még az is több a semminél, hanem mérhetetlen hidegség, mely egyre dagad ott legbelül, és tudja, hogy akár köré fonja, akár leereszti a karját és odébbáll, mindkettő egyre megy."

Elég durva.