macskakaparásocskák

Szerintem ez nagyon klassz. :) M. anyuja küldte nekem az előbb.

Veszíts el egy könyvet!

Kedves, drága olvasó! Blogolvasó, könyvtári olvasó, könyvolvasó,
olvasó! Új játékot ajánlunk becses figyelmedbe. Egy játékot, ami az
olvasásról fog szólni. A könyvekről. Regényekről, meg amit akartok
(sok egyéb mellett például még egy kicsit a bizalomról is). Egy
játékot, amihez első körben olyan személyek csatlakoztak támogatóként,
mint Grecsó Krisztián, Karinthy Márton, Kiss Ottó, Lénárt „Léna"
Ferenc, Mácsai Pál, Vámos Miklós, Verasztó Antal, Verrasztó Gábor,
Vitray Tamás és Závada Pál. Egy olyan játékot segítettek/segítenek ők,
ami nem ismer földrajzi határokat. Egy nagyon-nagyon klassz játékot.
Egy játékot, amit te is folytathatsz majd.

Szóval holnaptól játszani fogunk. Gyerekek, felnőttek, együtt, és
külön-külön. Azzal kezdjük, hogy elhagyunk könyveket. Szándékosan.
Valaki majd megtalálja, és talán el is olvassa. Nem csak a könyvet, de
azt a kis papírlapot is, amelyet beleragasztottunk. A papíron pedig ez
áll majd:

Szia!

Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el. Ha megtaláltad, olvasd
el, majd veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy padon, buszon vagy
vonaton, orvosi váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az
oviban, a suliban, kedvenc kocsmád pultján, vagy a legközelebbi
telefonfülkében – bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember
jár, és ahol megtalálhatják.
Ha kedved van, kapcsolódj be Te is a játékunkba úgy, hogy megválsz
egy kedves könyvedtől. Helyezd el benne ezt a szöveget – a könyvtárban
szívesen adunk ilyen lapot hozzá, de a blogunkról is letöltheted – és
hagyd el valahol. Esetleg beszélj rá másokat is ugyanerre.
Ha olyan könyvet találnál, melyet nincs kedved elolvasni, nem
muszáj, de kérünk, a játékot akkor se szakítsd meg: veszítsd el máshol!
Az elhagyott könyvek sorsát szeretnénk követni is. Könyvtárunk
blogján – http://blog.justhvk.hu/ – találsz egy fórumot, ott
jelezheted, hogy melyik könyvet hol és mikor találtad meg, illetve azt
is, hogy mikor és hol hagytad el újra. Ugyanitt leírhatod véleményedet
a játékról és a megtalált könyvről is.

Jó olvasást, kellemes szórakozást kíván

………………………………………
aki elveszítette a könyvet,

valamint az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvtárosai.

Felszínesen nézve nem is látszott, de ahogy eltelt egy kis idő, rájöttem, hogy tegnap nagyon lényeges dolgokat csináltam.

Oltással megelőztem, hogy méhnyakrákom legyen.

Majdnem szakítottunk M.mel, de végül úgy döntöttünk, mégse. Azért eléggé tanulságos volt.

Írtam egy önéletrajzot, ami mehet mostanában pár munkahelyre. Ma született hozzá zp-orientált motivációs levél is.

Megcsináltam egy nehéz érettségi feladatsort és éjjelig tanultam.

Ahhoz képest még mókás is volt.

Hogy egy hónap múlva leérettségizek, az bennem nem aggodalmat meg frusztráltságot kelt, hanem örülök. Úgy érzem, ezzel sok-sok lehetőség nyílik meg előttem, és egy olyan dolgot szerzek meg, ami által, ha több nem is vagyok, mégis többnek tekintenek.

A dolgozás szempontjából ilyen bizakodó magabiztosság van bennem. Van egy-két opció a fejemben, hogy mihez kezdek, miket dolgozok, ha kész vannak az írásbelik, és már az is egy akkora szuper, hatalmas dolog, hogy ahhoz, hogy munkahelyet találjak, (elvileg) nem muszáj többé sem diákszövetkezet, sem protekció.

A másik kitáguló dolog az idő. Májustól gyakorlatilag kezdődik egy 4 hónapos nyári szünetem, munkával, bulizással, pihenéssel, utána pedig az egyetem, ami már akkor sem középiskola, én osztom be az óráimat meg a szerencse, és szabadabb leszek amúgy is. Kicsit várom. (Kicsit nem. Mert nem tudom, fogok-e életemben még úgy járni be valahova mindennap, hogy a körülöttem élő több tucat ember mindegyikével ennyire jó lesz, és ennyire klassz, bizalmas, szeretetteli légkör lesz.)

Folyik a dráma.

Tegnap mondom a szüleimnek, hogy ma M.nél alszom. Mivel nincsenek otthon a szülei, és másnap nekem amúgy is csak 11kor kezdődnek az óráim.
Mire ők: ne aludjak ott, nem így szól a megállapodás (nem kötöttünk semmilyen megállapodást). Semmilyen normál okot nem tudtak felhozni, csak éppen ez nekik egy elv. Közben mindketten későn érnek haza, mindegy nekik, hogy itthon vagyok-e, csak egyszerűen ők ezt kitalálták, és ők "következetes szülők".

Az a gond, hogy szerintem ez egy nem logikus döntés tőlük. Ez egy olyan döntés, amit csak azért hoztak, hogy úgy érezzék, hatalmuk van. És az a legrosszabb, hogy ha itthon maradnék, akkor se lenne egy csöppet sem jobb a kapcsolatunk, akkor sem szeretnének egy csöppet sem jobban. Nem akarok már megfelelni nekik, és nem is tudok.

A múlt héten épp egy kiválasztott csodás pólót készülődtem fizetni a Zarában, mikor M. felhívott, és mikor mondtam, hol vagyok, elkezdett pampogni hogy úú megint shoppingolok. (Amúgy egyáltalán nem vásárolok sokat, csak nekem nem hoz anyukám minden héten ruhákat, mint neki.)
Úgy felhúztam magam, hogy a felsőt felakasztottam az első utamba kerülő akasztóra, és kiviharzottam az üzletből.

De a póló egész húsvétkor kísértett és ilyeneket üzengetett nekem a széllel, hogy vár rám és olyan jól áll nekem, és a fűzöld annyira illik az arcom meg bőröm színéhez. Egyszóval hívogatott, mint Micimackót a mézescsuprok.

Úgyhogy ma teljesen ártatlanul bementem a Zarába megnézni, hogy véletlenül netalántán esetleg nincs-e még meg ez a póló, ebben a színben, az én méretemben.

Lehet találgatni, mi lett a történet vége:
a, nem volt meg, úgyhogy rájöttem, valójában nem is akartuk igazán egymást és mégsem volt sorsszerű ez a találkozás.
b, megvolt! Gyönyőrű volt! Engem akart! Hát megvettem.
c, annyira csábított ő és ráadásul még egy fekete, sportos nyári gatya, hogy 2 csodás darabbal távoztam.
d, a mesés zöld felső csak XL-es méretben volt, találtam viszont helyette egy szexi leárazott farmert.

Ismét kísérletet teszek az adókártyám pótlására. Az első akció azért nem volt sikeres, mert én süsü nem tudtam, hogy illetékbélyeget biza csak postán lehet kapni, a másodiknál pedig összevesztem M.mel és inkább vele találkoztam.

De most, most semmi nem tántoríthat el. Fel vagyok fegyverkezve a 08T34es kitöltött dokumentummal (2 példányban ám), 2200 forint illetékbélyeggel, személyemet igazoló okmányokkal meg gondolom viszek magammal fél napi elemózsiát is meg könyvet. Hihi.

Az elmúlt néhány napban a nyaralónkban voltunk a családommal és M.mel.

Hogy idén ilyen korán van a húsvét, az nekünk most tényleg betett. A nyaralónk az ország déli részén, egy holtág mellett van, ezért jó időben és nyáron nem lehet ott unatkozni. Csónakázunk, a fiúk horgásznak, focizunk, röpizünk, olvasunk, napozunk, úszunk a tóban, tiszta kis 18. századi idill.

Plusz mindig beüt valami kis extra, fát kell aprítani és pakolni 8 embernek, elönt az árvíz és effélék. Az idei program az volt, hogy apa kitalálta, hogy egy gáton keresztül a szomszédos holtágba szivattyúzzák ki a tóból a vizet, úgyhogy szépen fogtuk magunkat és a zsilipet, amin keresztül a feltételezések szerint keresztüljuthatott a víz, szépen egyenletesen homokzsákokkal borítottuk.

M. amúgy elég jól viselte a családomat, legalábbis jobban, mint én. És nem vesztünk össze, meg semmi, hiába voltunk 5 napig folyamatosan együtt, úgyhogy időnként már olyan érzésem volt, mint ahogy A másik én elején mondja a csaj, hogy gusztustalan az ilyen nagy mértékű boldogság. :)

Tervek a következő 3 napra.

Ma: ööö. Semmi. Jahh, tényleg semmi. Valamennyi töritanulás, és vannak filmeim: Definitely Maybe, Szent Lajos király hídja, Cinema Paradiso. Ezek úgy, amikor lesz rájuk idő.

Hétfő: Suli, Dávid usziba.

Kedd: Suli, 5re angolra. Köztes időben mondjuk vásárlás... Szeretnék gatyát venni, meg pólót-felsőt se lenne rossz.

Szerda: Csendesnap. Aztán Matyihoz ki és ottaludni esetleg. (?) No majd meglátjuk. El kell intéznem még ezt az adókártyás ügyet, erre mondjuk a csütörtök délelőtt egész szimpinek tűnik.

Ma volt tablófotózásom... hátt. Annyira nem lettem oda meg vissza az eredménytől, mondjuk az én képem szerintem még a jobbak közé tartozik.
Elvileg mondjuk a háttér jó lesz.
Az alapelképzelés az, hogy az elmúlt 8 év terméséből (régi dogák, levelezések, rajzok, fényképek) egy halványított kollázst csinál nekünk az ügyi grafikussrác és ezen lesznek a bájos/gyönyörű/hihetetlenüljóképű képek rólunk.

Amúgy nagyon aktívkodom:

1. Kértem időpontot HPV vírus elleni oltásra. Na ez egy fontos dolog olyan 20 alatti nőknek, de még nem vagyok elég okos a témában, a lényeg, hogy ennek a kis HPV vírusnak gyanúsan sok köze van a méhnyakrák kialakulásához. És azért fiatal nőknek-lányoknak ajánlott, mert a vírus megszerzésének köze van a szexuális élethez. Hogy pontosan hogy, azt én nem tudom, de itt vannak nálam okosabbak.

2. Vettem szexi melltartót meg bugyit. Fekete mindkettő és csipkés és nagyon kis cuki.

3. Rájöttem, hogy ha matektanárhoz járok heti egyszer, az nekem minden szempontból jó, el is kezdtem keresni és írtam néhány szimpi emberkének.

4. Megnéztem, mikor mehetek apehba a kinyomtott lapocskáimmal az adókártyapótlásról, rájöttem, hogy most, körbenéztem pénz után, nem találtam, na puff. Úgyhogy ez eltolódott.

5. Kéne mennem fogorvoshoz kontrollra, meg gyanítom, lesz belőle mindenféle finomság a fogkőszedéstől a tömésig. De nem találom a fogorvos vonalas számát, úgyhogy ez anya megjöveteléig, sőt valószínű holnapig tolódik.