Várom már a nyarat. Fűben henteregni, vízipipázni, lenge szoknyákat hordani, ásványvizes üveg nélkül sehova se indulni.Közeledik.
Onnan is lehet tudni, hogy ma Verával üldögéltünk a gödörnél a fűben, körülöttünk összevissza mindenhol emberek, bandák, heverésző-olvasó fiatalok egymás ölében. És már nem is félek attól, hogy nem leszek minden nap együtt az osztálytársaimmal. Nem kell nagy szervezés, nem kell nagy előregondolás. Elég, ha amikor kedvem szottyan, a városban járok és nincs épp dolgom, vagy üres délutánokon random felhívok valakit, nem ér-e rá. A többi meg úgyis elrendeződik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.