Én még életemben nem voltam igazán stresszes, ilyen tartósan, zavaróan, kimerítően, nagyon.
Utálok mindent és mindenkit, meglepő módon, amit imádva szeretek és vágyok, az a matek érettségi, amit a kezemben akarok, írni akarom, alkotni akarom. Minden és főképp mindenki más meneküljön. És süssön a nap. És legyen strandszezon. És szeretnék még egy paradicsomos-fetasajtos salátát is meg sok vizet. És a nyolcadik Harry Potter kötetet. És tengert, nem is, óceánt. És koktélokat, néger pasikat, meg síszezont. És 99%os matekérettségit. És nagy puszit nekem. :( Sőt sok puszit. Sok nagy puszit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.