macskakaparásocskák

Amikor elment, úgy búcsúztunk el, hogy én kérdeztem, hogy akkor most mi van, egyáltalán járunk-e, vagy szakítsunk, vagy mi van. Mire ő, majd kiderül. Tehát gyakorlatilag azt se tudom, együtt vagyunk-e. Itt van egy elágazás, hogy miként gondolkozzak tovább.

Optimista verzió: juhú, akkor ma, amikor az osztályommal bulizunk, nyugodt szívvel flörtölhetek bárkivel!!

Pesszimista verzió: Felhívtam most, és mondtam neki, hogy nem tudom pontosan, mit kell ilyenkor csinálni, szóval hagyok neki időt, és amikor úgy érzi, hogy szeretne találkozni-beszélgetni és kiváncsi rám, akkor szóljon. Mondta, hogy jó, akkor majd szól. És két dolog jutott így az eszembe, amik nem túl rózsásak: 1. lehet, hogy ha sokáig nem keres, akkor a következő napokban úgy ki leszek borulva, hogy ÁLLANDÓAN zuhanyozni fogok. (Ez azért egy kicsit vicces szerintem. :)) 2. és mi van, ha soha többet nem keres?! Csak várok és várok és várok, türelmesen, és nem hívom, hiszen megbeszéltük, hogy ő hív. És múlik az idő, és nem szakítunk, csak soha többet nem találkozunk. Tök durva lezárása lenne csaknem 2éves kapcsolatocskánknak.