Körben állunk páran, beszélgetünk, még mindig a moszkván. Pont úgy állok, hogy a csövi a látómezőmbe esik, és látom, ahogy Ákos odamegy és kinyit neki egy üveg ásványvizet és odaadja. Aztán felénk indul, ránézek, csodálkozva, ámulattal, csak egy szemvillanással jelzi, hogy nehogy ezt most szóbahozzam és a szájára teszi egy ujját: csss. És arrébb lép, a többiekkel dumálni.
Fantasztikus. Azóta, mikor erre gondolok, olyan melegség önt el. Hogy lehet valaki ennyire jó...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.