El kéne költözni itthonról jövőre. Az egyetlen lehetőség, amit látok, ha szakkollégiumos leszek, ami kötetlen, bulis, klassz és alapból nagyon bejönne, de valószínűtlen, hogy emellett fenn tudna maradni a kapcsolatunk M.mel. Bár, ki tudja. Csak ugye hatalmas új társaságom lenne, rengeteg ember, csomó elfoglaltság, nem tudom, hogy viselné. Nekem lenne hozzá kedvem nagyon.
Az a baj, hogy apukám még rendben lenne, mert különösen, mióta látja, hogy dolgozok, rendesen csinálom és nem adom fel, azóta normálisabb és felnőttebb módon kezel. Anyukám viszont nagyon szeretné megmondani, hogy mit tegyek, kivel legyek, hova mehetek, úgy általában hatalmat gyakorolni, csak ez már nem így működik. Nincs olyan rengeteg konfliktusunk, de sokkal jobb lenne a kapcsolatunk és valószínűleg az ő hozzáállása is, ha nem élnénk együtt.
Úgyhogy, hát most ütközik ki pestiségem hátránya. :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.