Tavaly a volt nem csak azért volt nekem borzalmas élmény, mert meg kellett játszanom magam, el kellett fojtanom az érzéseimet és odahazudni egy szerepet, hanem leginkább azért, mert nem volt választásom.
Ott voltam sopronban, nemtom hányszáz kilométerre otthonról, és nem tudtam hova menni. Ott voltam a sötétben a sátorban egyedül, és teljes rabság volt, és a kinti embertömegből senki nem volt, aki mellettem állt volna, mert négyen mentünk és más barát nem volt, legfeljebb ismerős, ők meg otthagytak. Szabadság tömény hiánya volt és rémes magány.
És most a soundon ilyen nem lesz, mert ott lesznek sokan sokan, két oldalról is tudok osztálytársakat és hát tudjuk, hogy rájuk bármikor, ráadásul ugye balcsi, most szó szerinti a napközbeni kiheverés meg a felfrissülés is, úgyhogy ezt várom de nagyon.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.