POP után beültünk egy kocsmába tizenpáran, osztálytársak és csatolt közegek, igazság szerint hulla voltam, és ráadásul Ákos nem mellettem ült (mert mellette kétperc alatt felvidulok), csak rám nézett kérdően, mi van velem, intettem, hogy nagyon fáradt vagyok, mire öt méterről küldött egy smst: "Menj már haza. Mindjárt elalszol." és akkor rájöttem, hogy noha kegyetlenül hiányzik a délelőtteimből a jelenléte, és annyira érdekelne, hogy minden egyes nap épp mit gondol, nem vesztettem el és nem is fogom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.