Szóvall.
Megtanultam mélyre úszni a tengerben, már megy úgy a 3 méteres lebukás, ami azért nagy szó, mert iciripiciri hallójárattal rendelkezem, és eddig kábé fél méter után fájt a fülem, de ezekszerint nyilván tágítható.
Apa újabb nagyszerű akciójaként felbicikliztem vele a Quimby Autó a szerpentinen című klipjében megtekinthető útmeredekségre (tiszta poén, de tényleg ez az), halálos volt, még úgy is, hogy kábé harmadán toltam. :D
A lényeg a Zsófi volt, mert nélküle halálra untam volna magam, vele ellenben állandóan hülyéskedtünk meg beszélgettünk, videókat csináltunk tesómnak, olyan jó lenne, ha lenne egy nővérem vagy húgom, most megtapasztalhattam és annyira klassz érzés.
Persze a szokásos hegymászás sem maradhatott el, de nem volt vészes kivételesen. Továbbá teleettük magunkat fügével, iszonyú kedves volt Franka, a házinénink, jókat vacsiztunk, kiolvastam 3 könyvet, nem izgultam magam túlzottan halálra M. gólyatábora miatt, no hát jó vót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.