Írtam tegnap egy szép kis postot arról, hogy milyen klassz véletlen és spontán találkozásaim voltak osztálytársakkal és barátokkal, és hogy mennyire szuper helyek a deáktér és a szimplakert, de valamiért nem mentette el és elveszett, pedig legalább vidám és optimista bejegyzés lett volna.
Viszont annyira felhúztam magam egy szemétkedő ellenőrön, hú komolyan ha legközelebb látom, akkor tovább folytatom a lecseszését, mert egyszerűen nem kapott eleget azért, amennyire feldühített. Tudomtudom, hogy túl kellene lépni rajta, nem foglalkozni vele, de még közölte is, hogy élvezi, hogy basztathat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.