Egy néhány nappal ezelőtti post (csak valamiért nem tudtam írni eddig az oldalon):
Elindultam bulizni, jó nehéz volt rávenni magam, de sikerült. Nem szítottam magamban a bizonytalanságot, de az magától is nőtt, annyira nem akartam menni. A hideg, a szemerkélő eső, a szürkeség, és ezek mellett még ki is voltam borulva teljesen, és az örsön nem bírtam tovább és visszafordultam és ott zokogtam hazafelé a patakparton, még szerencse, hogy nem volt ott senki, és csak nyávogtam, hogy miért miért miért nem vagyok elég jó, mit kéne mégis tennem, bárcsak vissza lehetne vonni a szeretetet, hogy kész vége... mert nekem nem megy, pedig akarom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.