Szerintem az emberek nem veszik eléggé figyelembe a "hol" tényezőt, máskor pedig túlértékelik.
Ezt értem fizikai helyszínekre is, de leginkább mégis minden elvont dologra: hogy hangulatilag hol vagyok, társadalmilag hol vagyok, kapcsolatilag hol vagyok. Ha az életünket egy nagy társasjátékként képzeljük el, amin különféle mezők jelenthetik, hogy mivel épp hogyan állunk, akkor ezeket, a pontokat, amiken elhelyezkedünk, mind.
Elkezdtem gondolkodni és elég csúnya dolog, de fontos bevallanom. Nagy hatással volt rám a mai álmom, mondhatnám, hogy túlértékeltem, de nem tehetek róla, érzem, hogy fontos, és nem akarom figyelmen kívül hagyni. Szóval jelenleg néhány dologért neheztelek M.re. Nem dühös vagyok, ez nem egy intenzív érzés, csak egy mélyen megbújó tudás, hogy nem így kellene csinálnia bizonyos dolgokat, nem így kéne bánnia velem néha, nem szabadna ilyen hangon beszélnie. Egyszerűen távolinak és egyre távolodónak érzem őt ma, nem érzem a saját részemnek, most nincs meg ez a csodás "ismerős-érzés", amire épülnek a kapcsolatok, vele is erre az érzésre alakult ki, hogy otthon vagyunk egymásban. De ma nem így érzem.
És ezen csak nehezít, hogy picit tegnap is így éreztem, de buliztunk, piáltunk kicsit és én pedig letepertem, és most rosszul érzem magam emiatt, mert nem hiszem, hogy pusztán az, hogy 2 éve együtt vagyunk, feljogosítana engem arra, hogy csak a szex kedvéért szeretkezzek vele, miközben lélekben esetleg nem is vagyok teljesen ott - mi a különbség eközött és egy egyéjszakás kaland között? (Ha mondjuk egy társas táblájaként képzelem el, akkor egyszerre állt egy zöld bábúm a "hosszú távú kapcsolat" és egy lila a "szerelem nélküli szex" táblán, és a lila bábú rossz helyén csöppet sem enyhítenek a zöld bábú "normális" koordinátái.)
A társadalom és a megítélés szerint persze biztos, hogy nagyon is sok a különbség, szerintem viszont semennyi. Ráadásul azt sem mondhatom nyugodt szívvel, hogy nem szeretem M.et, mert nagyon is szeretem, ez tuti, csak éppen ma nem vagyok biztos benne, hogy milyen módon. Kicsit össze vagyok zavarodva, kicsit szomorkás is vagyok ma, hogyan menjek mi után, mit tegyek és miképp. És félek, és nem merek belegondolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.