Ma reggelre ébredve azt álmodtam, hogy ma reggel van (ergo nincs időváltozás, mint az álmokban gyakran és ez itt most lényeges) és anya, tesóm és én felébredünk M.ék házában és elindulunk hazafele hévvel és útközben találunk egy cicust. Vagy hozzánkkerül, nem tudom, hogyan, és természetes módon magunkkal visszük. Otthon pedig a maccs segít nekünk valami értékes folyadék összegyűjtésében és a mi cicónk lesz.

És most olvasgatom a szokásos blogkörutamat, és basszus ott van a macska!!! Pudingocska rakta ki, és ő az, az álommacskám és annyira annyira szeretném, mert hát hozzánk tartozik, megálmodtam, akkor muszáj, hogy igaz legyen... anyáék meg persze nem akarják, fog e egeret, mit szól az eb (a nyolcvan évével valószínű, az ebecske mellett bombát lehet robbantani, nemhogy kiscicct nevelni)... de komolyan, ez nem véletlen, nem lehet elmenni egy ilyen egyértelmű jelzés mellett.