Olyan erős érzésem volt, hogy nem akarok iskolába menni, vagy legalábbismég nem, de nagyon igyekeztem leküzdeni. Szépen felkeltem, összekészülődtem, összepakoltam, hogy bemenjek mikro előadásra, aztán minden bizonnyal kihagyjam a vállgazdot és helyette anyagot gyújtsek a házidogámhoz.

De ahogy mentem volna ki a kapun, ott volt a kutty, és éppen csalódottan kezdett leoldalogni a pincébe, és mikor meglátott, boldogan felrohant (jó már amennyire rohan még a kisdrágám 13 évesen) és már kimentem a kapun, de úgy sírt, hogy menjünk már be, hogy megszakadt a szivem szinte és inkább visszafordultam.

Így hát itt vagyok. Meggyőztem magam, hogy itthon is nagyszerűen tudom olvasgatni miszter kerekes könyvét, és legalább elkezdtem letölteni a beatles összest, és amúgy is megjött pont indulás előtt, ilyenkor kinek van kedve bárhova menni, ráadásul nem egyetem az egyetem lógás nélkül és ezeken az órákon amúgy sincs katalógus.

Na. Ennyi. Meggyőzés pipa.