Tegnap estétől kezdve valami iszonyú kibírhatatlan vagyok, kábé akivel beszéltem, összevesztem, najó csak anyával meg M.mel. Szegény M. kapta a legrémesebb kibírhatatlanságot, pedig nem volt személyes, semmi bajom vele és kicsit se neheztelek, csak a bal lábbal felkeléskor ő volt az első, aki eszembe jutott.
Mivel nehezen viselem még magamat is, ezért nekiálltam ezt egy közjótettben, nevezetesen palacsintasütésben levezetni, most tornyosul egy csomó palcsi és a kedvem is jobb.
Komolyan, ha depressziós leszek, onnan lehet majd észrevenni, hogy folyton sütök meg főzök.
Csak azt nem tudom, hogy menjek e ma bulizni, barátnőzni, ilyesmik, kedvem van, csak ahhoz nincs, hogy hajnali 3kor 2 éjszakaival támolyogjak haza, aztán keljek fél8kor.
Mhh-hm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.