Mellesleg megbuktam, ennyit a jóstehetségemről, a pozitív hozzállásról, és ha már itt tartunk, minden más létező és nem létező dologról is.
El is viselném 5 perc csönd, méla gyász, önsajnálat és önutálat koktélmixével, majd túllépnék rajta, mint olyan vizsgán, aminél vannak fontosabbak is az életben, tudván, hogy jelen pillanatban úgysem tehetek semmit, ha apám nem lenne szentül meggyőződve arról, hogy ez egyenlő azzal, hogy kirúgnak az egyetemről és nem stresszelne ezzel folyamatosan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.