Anya csinált epres gombócot, valami isteni, mennyei, csodás, voltam melózni és extra szar volt, nem is részletezem, mert kiderül, hogy tilos közzétenni a svihákságokat.
Olyan dühös vagyok M.re, mint kábé még soha.
Ok: megyünk be melóba, odaállok egy asztal elé, mire ő közli, hogy ez az övé, már odarakta a táskáját. Mire én, hogy nem éppen, ez az enyém, én néztem ki hamarabb. Mire ő, ahelyett, hogy az udvariasság szikráját produkálta volna, közölte, hogy az övé és (!) idézem: "na tűnés ribanc".
Szóval ez így nagyon durva, micsoda tapló paréjság, és mennyire megalázó nekem emberek előtt? El se mondanám nagyjából senkinek, maradjon titokban az ilyen sértés, elvégre velem megtörtént, nyilván hibás vagyok én is, de ide tennék egy nagy felkiáltójelet, hogy emlékezzek erre örökre. Nem bosszúvágyból, csak tudni, hogy ezt vesztettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.