Az ébredés, na az valami undorító. Felébredni és tudni, hogy a másik nincs melletted és nem is lesz, soha soha soha.
Hölgyeim és Uraim, kezdődik az időszak, amikor minden egyes postom egy arról szóló nyávogás lesz, hogy jajj jajj, mennyire hiányzik M., jajj jajj nem tudok élni nélküle, jajj jajj megszakad a szívem, jajj jajj jajj egy víziló/zsiráf/elefánt/túzok ül a hasamon és a mellkasomon. Irónia ellenben már van, ez a legjobb, röhögjük ki a saját szenvedésünket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.