Elkezdtem gondolkodni egy kérdésen, amire szeretném tudni a megoldást, és azt hiszem, feltéptem egy sebet magamban.
És ez egy olyan seb, aminél jobban még sose bántottak, és akkor nem rendeztem le magamban. És néha előjön a gondolataimban, kis negatív felhang vegyül a szóhoz az érzéseimben, de nem rendeztem le. Akkor azért nem, mert nem volt rá meg a lehetőségem. Sem leírni, sem elmondani, sem megélni a fájdalmat. Úgy kellett tennem, mintha mi sem történt volna, mert ezt várták el. A másik, talán jobb megoldás az lett volna, ha szépen felpakolok és hazajövök, de ezt nem tettem meg.
Az a baj, hogy ezzel nem tudok egyedül mit kezdeni. El kellene mondanom valakinek, de olyannak, aki megérti és nem használja fel ellenem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.