A vicces az, hogy szinte mindig meg tudom csinálni őket magamtól, elég egy kis lökés, vagy hogy a csávó megerősít a sejtésemben, sőt állítása szerint sokszor az is, ha szúrós szemmel rámnéz és még ha nem is veszem észre, elkezdek gondolkodni a csúnyánnézés hatására és hopp, megoldom.
Szóval ő panaszkodik, hogy unatkozik, mert én jól elvagyok magamban, neki meg nem hozok példát. :))
De azért úgy érzem, hogy elég jól haladok, csak fog menni ez a nyüves érettségi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.