Nagyon furcsa ellentétek vannak bennem. Nem tudom pontosan definiálni magam, még nem döntöttem el, milyen legyek, próbálok figyelni az érzéseimre és rájönni, mi okozza ezt a kettősséget.
Egyrészt a sulinál jön elő. Annak ellenére, hogy szeretek oda járni és tetszenek a tárgyaim és még az embereket is szeretem, van bennem egy olyan érzés, hogy valami nincs rendben ezzel. Hogy nekem nem való, vagy alapvetően bűzlik az egész, azt nem tudom. De olyan máshogy gondolkoznak ott, és olyan gyökeresen más szemléletet preferálnak ott, mint az enyém, hogy az megdöbbentő. Ami nekem egyértelmű, az nekik kérdőjel. Csak ebből a mai, őrült, pénzmániás világból indulnak ki, és sokkal bonyolultabban, mint az egyszerű parasztlogika. Nagyon rossz, hogy elvárják, mit mondj, és ez olyan dolog, ami tőlem annyira távol áll. Úgyhogy nem szólok inkább hozzá.
A másik a kapcsolatok. Nem is tudom... Nagyon sok emberrel érzem jól magam mostanában. Magammal is. Kialakult egy ilyen tulajdonságom, hogy szinte bármilyen társaságban, bármilyen embernek szimpatikus leszek, nem tudom, miért. Sok mindenkit mondok a barátomnak, olyan sokan vannak, akikkel délutánonként találkozni szoktam, hogy nem tudok velük annyit, amennyit szeretnék, még ha minden nap összefutok is valakivel. Ők mind fontosak, mind mások, és mind máshonnan vannak. Osztályból, egyetemről, régről, barátikörből, innenonnan. Nem egységes. Zavaros. Felkavaraodott. Nincs ezzel baj. Csak sok a belső konfliktus bennem és még nem tudom, hogyan rendezzem őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.