Namost.
E.től én rettegek (háhá már csak múlt idő, rettegtem). Mert több ideig járt M.mel, mint én. Igazából most beszéltünk egymással először, nem csak futólag, köszönés szintig. És hihetetlen, de nem félelmetes. Egy ugyanolyan ember, mint bárki, aki az utcán sétálgat. Nyílt, kedves, nem túl szép. Már nem is félek tőle ám. :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.