Amikor olyan blogolós hangulatban vagyok, mintha egy hullámhosszra kerülnék magával a bloggal is, még ha furán hangzik is. Ha pedig sok mindent nem írok le, amit szeretnék, vagy nem találom a hangot, a szavakat, vagy nem fordítok energiát az érzéseim kifejezésére - akkor ritkábban írok, ellaposodik az egész. Aztán persze újra fel lehet rázni.
Nem fura a gondolat, hogy ápolni kell a kapcsolatot a bloggal? Mint egy emberrel, egy háziállattal. Akár még egy tárggyal is el tudok képzelni kapcsolatot, hiszen megfogható. Viszont mivel az internet nem megfogható, olyan illékony és nehezen elképzelhető maga a rendszer a számomra (még ha az életem óriási része is, dehát a világgal is így vagyunk), ezért az az érzésem vele kapcsolatban, hogy sokkal gyorsabban teremtődnek benne a gondolataink valósággá. Valahogy inkább a szellemi síkon van, mint az anyagin.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.