(Lehet, hogy a következő három napban kábé percnyi pontossággal fogom leírni a történteket.)Délben felhívtam M.et, hogy mégis, mi a helyzet. Mert ugye nem beszélünk és ez nekem nagyon fura, és ráadásul, hogy is áll most a kapcsolatunk. Mire ő közölte, hogy megy a Balatonra anyukájával, holnap este jönnek haza, hétfőn pedig dolgozik, úgyhogy leghamarabb kedden találkozhatunk. Mondtam, hogy akkor mi lenne, ha átmennék hozzá most, mielőtt elindulnak a Balcsira, mire ő mondta, hogy nem, és nem tudnám békén hagyni.
Szóval, nos, nem sok variációt látok, aminek nem szakítás lenne a vége, de a legrosszabb talán nem is ez, hanem a mostani bizonytalanság. Kis kóstoló abból, milyen lesz majd, ha szakítunk véglegesen - ugyanilyen.
Viszont Edem olyan drága volt, és mondta, hogy találkozzunk. Vízipipáztunk a fűben és vettünk fekete meg piros körömlakkot. Jó volt, és sok mindenről beszélgettünk, részben persze M.ről is, de nem volt sírás rívás fogcsikorgatás, hanem vidám voltam (már a jelenlegi körülményekhez képest. Nem felhőtlen, de vidám.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.