Az összeveszés tárgya egy félrértés, szerintem emiatt abszolút téves túldramatizálás volt, és szerintem annyira hülyén viselkedett akkor, utána, velem, másokkal, hogy részben feláll a szőr a hátamon tőle és iszonyúan elegem van belőle.
Másrészt viszont foglalkoztat, csomót gondolok rá, hiányzik.
Egy ilyen űr keletkezett az életemben általa, mégsem akarok kibékülni, odaállni elé és azt mondani, hogy hiányzol, mert... mert szimplán elegem van belőle, nem akarom újrakezdeni az órákig tartó, értelmetlen, röhejes, semmirőlszóló lelkizést.
Valahogy inkább úgy döntöttem ott belül, hogy ez így nem jó, és én, ha nem is zárom ki az életemből, ha ő nem lép, akkor hagyom, hogy kisétáljon. Ennyi. Most picit fáj, meg szar, meg rosszul esik, mert valakinek az elvesztése, kitudja, később talán megpróbálom rendbehozni a kapcsolatunkat, most viszont egyszerűen nem akarok foglalkozni vele.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.