Tesóm pedig közben elment. Néha olyan fura, gondolkozok mondjuk azon, hogy mennyi zsömlét vegyek, apa hazajön ma, anya is itthon lesz, tesóm, ő hogy is van, ja nem, tesóm nem lesz egy darabig.
M. reakciója erre: "Hát, jön majd, csak addig nem áll el a zsemle."
Persze nekem még mindig jobb, mint szegény Zsófinak, ő ébredésekkor szembesül vele, hogy hoppá, nincs mellette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.