Amúgy az egyetem magával hozza a kapcsolatok megváltozását, ezt tudja mindenki, mégis fura megélni.
Például a gimis "legjobb barátnőmmel" most abszolút nem igénylem a kapcsolatot. Ez nem az új emberek miatt van mondjuk, hanem mert szögesen ellentétes döntéseket hoztunk arról, hogy merre menjünk tovább, mit kezdjünk az életünkkel, mire fordítsunk figyelmet... egyszerűen túl nagynak érzem a szakadékot.
Az osztályt, mint közösséget sem igénylem úgy, mint nyáron. Persze elmegyek bármilyen talira, ha ráérek, de nem érzem égető szükségét.
Közben tök fontossá vált a Zsófi, tesóm barátnője, hozzá most nagyon erősen kötődök.
Az eddigi baráti társaságomban pedig zűr van az emberekkel, megcsalások és hazugságok árnyalnak összevissza, elég zavaros a kép.
Persze akiket emberekként szeretek, azokat még most is, és van néhány régi osztálytárs, akikkel gyakori kapcsolatban maradunk.
Nomeg M., aki kábé a keretet adja az egészhez.
De akármilyen szomorú is, fölösleges tagadni, hogy eltávolodások-változások vannak, amik már el is kezdődtek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.