Azt hiszem, már megint az a korszak fog kezdődni, mikor leírom minden másodpercemet. Bocsibocsi, uncsi lesz, szólok majd ha jön egy kicsit normálisabb periódus.
Szóval felébredtem fél 8kor és persze beütött a ménkű a gondolatra, hogy M. volt, M. nem lesz igenigen hamarosan, nem sikerült visszaaludnom, de egyelőre nem kezdtem el kiborulni, hanem meglepődve konstatáltam, hogy elég komoly náthát sikerült összeszednem az éjszaka folyamán.
Lementem anyával reggelizni, elhatároztuk, hogy ma nem takarítunk, aztán egyszer csak 2 perc alatt hányingerem lett és ki is jött belőlem a tegnapi vacsiként benyomott áfonyás joghurt (amit amúgy sajnáltam, mert finom volt és egészséges), és utána semmi bajom nem volt, majd megnézem, mi a hányás lelki üzenete.
Az egyik közösségi oldalon beállítottam magam single-re és csináltam egy M. nevezetű mappát, ahova elkezdtem bepakolni a közös/közös programokon készült fényképeket, de atyámm, az elmúlt 2 év többezer képét szinte mind együtt csináltuk, szóval már kezdem kapisgálni, hogy 2 évet nem lehet csak úgy bepakolni egy mappába és szevasz. Aztán csináltam egy kis kavart a síelésszervezésben, no és ennyi.
Mindjárt találkozunk, 1-2 óra és nem semmi, de nem lesz pasim. Fura.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.