Nyilván nagy fogyatékosság, de ha reggel 9 előtt kelek, akkor ébredés után szükségem van negyed órára, amíg nem szólnak hozzám, legalábbis nem fárasztó és gondolkoztató kérdésekkel bombáznak, vagy plusz dolgokat sóznak rám, amiket amúgy örömmel megtennék, ha nem reggel lenne. Amennyiben mégis ez történik, rémesen morcos leszek, amit vagy kifejezek (ez a jobbik eset, lásd anya), vagy úgy csinálok, mintha nem lenne semmi vész és kevergetem tovább a kakaót (M.), utána meg hisztizek és összeveszek, de nagyon.

Pl ma reggel. Anya fifikás kérdései:
1. én használtam e az éjszaka során a fúrót, mert elő van véve a másik szobában. (Höhh. Valószínű. Micsoda hülye kérdés ez?!)
2. Nálam van e a locsoló, és ha igen, hol, és segítsek már megkeresni.
Utána meg csodálkozik, hogy morcos vagyok, mert ő meg csak kedves volt.

Jó persze, nem azt mondom, hogy ez nem egy hibám, de nem tudok mit tenni ellene, ráadásul ő is pont ugyanilyen, megérthetné, az a puszta szerencséje, hogy ő 6kor kelt én meg 7kor és ő már felébredt azóta.