A táplálkozásom és a kinézetem nagyon hullámokban változik.
Néha nem eszek semmit napokig, vagyis persze eszek, de nagyon keveset. Más napokon fordul a kocka, és egész nap zabálok kontroll nélkül.
Ez kívülről nem feltűnő, sőt a mérleg se nagyon mutatja, pluszmínusz két kiló, csak én látom magamon, érzem, hogy mennyire sok bennem a kaja, és mennyire érzem magam dundinak. De sokkal jobban szeretem, ha vékonynak érzem magam, egyszerűen jobb a közérzetem.
Úgyhogy most, hogy jött a mikulás és hozta a csokikat, elővettem Mireille Guiliano könyvét, A francia nők nem híznak-ot. Tavaly karácsonykor olvastam először, és az ünnepek alatt fogytam. (Pedig ettem.) Valami imádnivaló. Megszeretteti az Evést, de nem a habzsolást, nem a kényszerkajálást, hanem az egész élvezetét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.