macskakaparásocskák

Alkusszal a dolgok forgása változatos és ingoványos.

Alkusz tesóm legjobb barátja volt 8-11 éves korukban. Folyton együtt legóztak. De ahogy alkusz középiskolába került 13 évesen, ez megváltozott, és vele együtt alkusz is. Tesómat ez nagyon megviselte, talán a mai napig sem heverte ki. Miután eltávolodtak egymástól, évekig szidta alkuszt, de nemrégiben újra jóban lettek.

Ahogy alkusz kitűnt tesóm képéből, az enyémből mégse tűnt el annyira. Sose voltunk azok a nagy pajtik, de kedveltük egymást, és később alkusz sokszor eljött velem és M.mel bulizni, és mindenki megszerette, mert szeretnivaló. Voltunk együtt fesztiválozni is, szilvesztereztünk egy klasszat.

De nem kerültünk túl közel egymáshoz soha. Olyan ember volt, akit nagyon szerettem messziről, nem vonódtunk be egymás mindennapi életébe. Közben alkusz bekerült egy elég bulizós, magát jól sokfélén kiélő társaságba, aztán lett egy barátnője, akit mi is megismertünk elég közelről (túl közelről).

Alkusz kábé fél-háromnegyed éve kölcsönkért egy csomó pénzt M.től, amit utána úgy kellett visszavadászni és ez nem szült semmi jót, és alkusz szépen eltűnt egy jó darabig. Mostanra aztán meglett a zsé úgyahogy és ezzel alkusz is kezd picit visszaszivárogni.

Írt nekem ma msnen, és mesélt magáról, meg egy lányról, és hát, annyira örülök neki, egyszerűen jó, hogyha egy picit beszélünk vagy néhanéha jön ő is talikra.
Jó lenne.