macskakaparásocskák

És ha valaki olvas és érdekli továbbra is, ne restelljen dobni nekem egy mailt. Egyelőre még nincs új blogom, de ha lesz, akkor szivesen elmesélem annak, akit érdekel (és nem közeli ismerős).

Kiderült, hogy anya olvassa ezt a blogot és annyira dühös vagyok, egy csomó mindent elmondok neki, de amit nem, azt nem, és ez már megint egy bizalomvesztés, és annyira szerettem ezt a blogot, nagyon a szívemhez nőtt, nem fásult el és közel állt hozzám és most váltani leszek kénytelen.

Mindenhol ez jön elő az életemben, otthagyni azt, amihez/akihez ragaszkodom, amin/akin még nem léptem túl, amireakire még szükségem lenne, amiaki jó és amibenakivel jól érzem magam, és szépen váltanom kell mindent és mindenkit.

Egy darabig nem leszek, nem tűntem el, csak nem leszek netközelben, puszi puszi majd jövök.

Lekéstem a blog első évfordulóját. :) Mert pontosan tavaly a tavasz legelején kezdtem el írni. Amely szóban forgó tavasz kábé 6 napja megérkezett, de csomóan észre se vették, a kifinomultabb orrúak és érzetűek viszont már nagyban buliznak vele együtt.

Jelenleg
a, tabukat döntögetek
b, áltatom magam (mindenki választhat majd kedve és affinitása szerint).

Annyi van, hogy M.mel szakítottunk, node azért beszélünk, még mindig. Továbbá újabban kavarunk is. Volt egy buli, ahol mindketten ott voltunk és rákattantunk egymásra. Nem tudom, mit gondoljak erről, mert a konvenciók azt mondják, nanee, ilyet nem lehet, egyszerűen hagyjál már. Az érzések pedig azt mondják, hogy senkinek sincs semmi az ellenére, minden tisztázva van, nem csapjuk be egymást (magunkat vajon igen?), ez így egyelőre teljesen jó mindkettőnknek, akkor hol van vele a baj?

Csak épp nem vagyok biztos benne, hogy ezek valódi érzések-e vagy pedig érzéseknek álcázott gondolatok. Hova hallgassak?