A dolgozás szempontjából ilyen bizakodó magabiztosság van bennem. Van egy-két opció a fejemben, hogy mihez kezdek, miket dolgozok, ha kész vannak az írásbelik, és már az is egy akkora szuper, hatalmas dolog, hogy ahhoz, hogy munkahelyet találjak, (elvileg) nem muszáj többé sem diákszövetkezet, sem protekció.
A másik kitáguló dolog az idő. Májustól gyakorlatilag kezdődik egy 4 hónapos nyári szünetem, munkával, bulizással, pihenéssel, utána pedig az egyetem, ami már akkor sem középiskola, én osztom be az óráimat meg a szerencse, és szabadabb leszek amúgy is. Kicsit várom. (Kicsit nem. Mert nem tudom, fogok-e életemben még úgy járni be valahova mindennap, hogy a körülöttem élő több tucat ember mindegyikével ennyire jó lesz, és ennyire klassz, bizalmas, szeretetteli légkör lesz.)
Ma 20 és 21 óra között lesz az Earth Hour / Föld Órája rendezvény!
Az egyik a Varázskalap a múminvölgyben.
Mindenféle magassarkú, balettcipő, edzőcipő, szandál, tiszacipő, bakancs, flipflop vagy csizma közül rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak a tornacipőt szeretem a legjobban.
- Csak tudni szeretném, lehetséges-e, hogy két ember együtt maradjon egész életében boldogan.
Ilyen szép ipod hangfalat vettünk. 
"-Tudja, Tilo, hogy mi a világon a legszomorúbb dolog? Az, amikor átölel valakit, akit egykoron annyira szeretett, hogy ha csak rágondolt, erős fények gyúltak ki a fejében, és amit most érez - nem, az nem gyűlölet, mert még az is több a semminél, hanem mérhetetlen hidegség, mely egyre dagad ott legbelül, és tudja, hogy akár köré fonja, akár leereszti a karját és odébbáll, mindkettő egyre megy."
Befejeztem az utolsó Harry Potter kötetet.