???

"...Szerelmesek voltak egymásba, mindig is szerették egymást, bár néha szívesen tagadták volna. És mert szerették egymást, mindent túléltek, amit a sors az útjukba vetett."

Lehet?
Nem tudom, de olyan erőt adó ilyesmit forgatni a fejben, akár csak egy talánként is.

Ajj ez egy lelkizős korszak, pedig ez egy picit lelkizős, amúgy élményes-könyves-filmes-entellektüel-olvasmányos-érdekes blog szeretne lenni.

Node.
Tehát az úgy volt, hogy 2 és fél éve szilveszterkor elmentem a családommal szilveszterezni. Nem nagyon rajongtam érte, azt gondoltam, majd elleszek. Az egy nagyon szép, békés-önszerető korszakom volt. Akkor találkoztunk, mindketten ugyanolyan helyzetben, családdal. Sokat biliárdoztunk, nagyon jót beszélgettünk. Volt egy akkor 2 éve tartó kapcsolata, de egy tök jó barátság alakult ki köztünk. Pár hónap múlva szakítottak. Néha beszélgettünk MSNen. Sétáltunk a várban, meg egyszer mikor el volt közben törve a lába. Fontos volt és tagadtam, hogy több lehetne köztünk barátságnál. Éjszakai túráztunk egy haverjával. Lassan egészen pajtik lettünk és valószínű nekem mindig is tetszett, de tagadtam, és nagyon szerettem szeretettel. Elkezdtünk koncertekre járni és hoztuk a barátainkat is és ebből kialakult egy mai napig meglevő társaság. Egy nyári napon összejöttünk. Rögtön utána külön-külön elutaztunk, nem tudtam, mit akarok. De belevágtunk. Nagyon jó volt. Olyan ember, akivel egyszerűen csak jó lenni. Semmi szégyenérzet, semmi feszélyezettség, szeretek vele beszélgetni és hülyéskedni és nevetni és sétálni és csak úgy, ellenni. Hasonlóan gondolkodunk a dolgokról és az életről, ugyanazok az életről való elképzeléseink és tényleg mókakacagás együtt lenni. Összegyűjtöttem csomó receptet, amit majd főzhetek neki. Most mit mondjak. Jó, hát szeretem. Igazából nagyon szeretem. Ha őszinte akarok lenni, asszem ő a legfontosabb az életemben.