macskakaparásocskák

Persze jó lenne, ha a kedvenc könyveim olyanok lennének, mint a Bűn és bűnhődés meg a Quo Vadis (amiket amúgy szeretek, de nem rajongok értük.) De ha kedvenc könyvnek azokat mondjuk, amiket újra és újra előveszek, nem unom meg őket és jókedvem lesz tőlük, akkor a Múminos mellett A Mi és ők is a kedvenceim közé tartozik.

"Apám nincs hozzászokva a bukott gyrekekhez, azt hittük, a plafonon lesz és összevissza ordibál majd: ütődött, szerencsétlen, na, itt az eredménye a trombitáidnak, itt az eredménye a buddhistáidnak, én megmondtam, szerencsétlen félnótás.
De nem. Mondta ugyan, hogy szerencsétlen meg ütődött, de a tanárokra, "Látod, hova jutottunk? Ez az a nagy demokrácia! Így tisztelik a mások véleményét! Birkanépség! Nem tűrik, hogy valakinek más véleménye legyen! Ütődöttek, szerencsétlenek! Örülhetsz, hogy meghúztak! Csak megtiszteltetés, ha az ilyen emberek meghúznak!", nem sok hiányzott, hogy Maurizióból nemzeti hős legyen, a véleményszabadság mártírja. Apám már csak ilyen.
Egyébként a bátyám azzal fenyegetőzik, hogy szeptemberben olyan takaros tekintélytisztelő kis dolgozatot ír, hogy egészen biztosan átengedik. Keserű hangon mondja, s közben sűrűn pöfékel.
De ha azt hiszitek, hogy rosszkedvű, hát tévedtek. Azonnal elmúlt minden baja, amint ideért. Teli tüdővel fújja a trombitáit (Nicola kíséri zongorán), teljes erőbedobással úszik, mássza a hegyeket, vizisízik, üti-veri Tessát, s írja polemikus költeményeit vécépapírra, ha esik az eső:

Elmondom, hogy mi az, amit szeretek
a víz, a bor és Charlie Parker,
a levelek, a gyökerek és valamennyi csöpp növény.
De elmondom, hogy mi nyomaszt
és mi késztet üvöltve-elfutásra:
a közjegyzők, a bankárok, az intézmények,
a programok, a szemüveg, a konvenciók,
a tervek, a halál, a részvénytársaságok,
a mélyhűtők, a jó nevelés, a náthák

(más kéz:)

na meg az ujjatlan kabátkák."