Bármennyit gondolkozok rajta, egyre inkább arra jutok, hogy igenis akarjuk (akarom), hogy legyen konfliktuus, lehessen szenvedni ("ha jön az igazi azt két nap alatt megunom, ha kicsit szenvedhetek nem öl meg az unalom"), lehessen drámázni.
Annyira kemény szembesülni azzal, hogy itt ez a szar helyzet, utálom, de biztos, hogy valahol belül élvezem és át akarom élni a konfliktust, a szenvedélyt, fájdalmat, megalázkodást, összetipródást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.