Összefutottam estefele T.vel, ő az elmúlt egy hónapban spontán munkaszerzés miatt kint volt horvátországban idegenvezetős-sportfelelős mindenesnek, amúgy meg leendő cégtárs, mindenféle közös szövetkezéseink vannak.
Annyira mókás volt, ahogy feltűnt a deákon, hosszú csíkos ing, sötét nadrág, rövidszárú tornacipő, tisztára lezser eleganciás sringfield-reklám (ilyen kedve volt a drágának).
Kezdtük a szódában, megéhezvén átmászkáltunk a múzeum körút egy kis cukrászdájába orosz hússalátáért (nyammnyamm), közben kibeszéltük az elmúlt egy hónapot. Ő közlekedésmérnök lesz (bme természetesen, ennyi ésszel), én meg rájöttem, hogy nem vagyok elég kreatív.
És megint előjött ez az osztálytárs szindrómám, találkozok velük és egy napig le sem lehet vakarni rólam a mosolygást. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.