Annyira furcsát álmodtam. M. anyukája szerint az elmúlt egy hétben nem viselkedtem rendesen és elkezdett székekkel dobálni. Volt persze még több része is, az álom későbbi részében elmentünk egy házba egy csoporttal, ahol ki voltak osztva nekünk ilyen ottani vezetők, és a miénk egy olyan negyvenév körüli, tök ráncos, de azért még szép és kedves kurva volt, aki mindenfélét hadovászott nekünk az idő múlásáról, korda gyuriról és hogy milyen kár, hogy nem lett a szeretője, aztán pedig ilyen kendőt kellett magunkra kötni, és beülni egy terembe a többiekkel együtt, akik mind normális ruhában voltak, és várni, hogy kezdődjön egy egyetemi előadás.

Persze ez a második fele szimpla hülyeség, de az első annyira megragadott, ahogy M. mamája dühös volt rám. Persze tudom, hogy ezt nagyjából az az érzés teszi ki, hogy tényleg haragszik rám valamiért (olyan furcsán nézett rám a múltkor), plusz agresszió-feldolgozás, de akkor is tökre nyomasztó.