Nagyszerű jellemzése annak, hogy jelenleg mi folyik a világban és ezt hogyan éli meg egy fiatal.
Bizarr és ijesztő, elrettentő, nem akar az ember a helyükbe kerülni, de közben mégis vonz magához és függővé tesz, mint a drog. Ez van mostanság az élettel.
Az emberiség szépen tönkreteszi a környezetet, ahol él, ezt mindenki tudja, de ez már többet mond, nezetesen hogy az emberiség kinyírja saját magát, megbolondul, mindenki őrült lesz és beteg és minden szétesik.
Ráadásul M. benyomta ezt a szöveget, és rühellem, mert tavaly, mikor ugyanazt tanultuk, és a teljesítmény jegyekben mérhető volt, akkor nem kezdett el nagyképűsködni, hogy mekkora spíler, és nyilvánvalóan nem is volt az. Most meg, hogy különböző helyre járunk és különbözőek a tárgyaink, és így nem összemérhető, csak cseszeget, hogy mekkora egy szar helyre járok. Miközben sokkal többet tanulok, mint ő, és csomó mindenből megbukik, de ez persze nem azért van, mert ő nem tanul, hanem mert egyszerűen lehetetlen átmenni és senki sem megy át. Meg amúgy is, nem fogja az életét tanulással elcseszni.
Jahh kérem, ezért volt jó a 17. század, akkor nem kell egyetemre menni.
Eszembe jutott egy tegnapi beszélgetés és annyira felhúztam magam rajta, hogy ihaj. Szerencsére azóta lenyugodtam mondhatni, de a téma maga még mindig bánt.
Szóval van ez a nagyszerű közfelfogás, hogy a közgázon szart se kell csinálni, ha nem akarsz, akkor is átmész, pénzes suli, pénzes emberektől pénzeseknek, egy nagy szar, nem kell érteni semmihez, úgyis ha nem tudsz senkit, nem derül ki, egy ház se dől össze, csak max a világgazdaság, de hát annak meg már úgyis mindegy. Meg amúgy is, közgázra járni tök ciki, inkább a fejem tépném le, de hát akkora suttyóságot biztos nem, ezek amúgy is csak lébecolnak.
És kibaszottul elegem van, mert nyilván egy bme vagy egy sote sokkal nehezebb, mint egy bce, de az elte természettudományi vagy bölcsész szaka vagy puttó egyetemek akármilyen képzései semmivel sem nehezebbek, sőt sokkal könnyebbek, mint egy közgáz képzés.
Annyira végét érzem a sulinak, nem a tanulásnak persze, csak az iskolába járásnak, sőt leginkább az egész évnek. Beelőztem a szilvesztert.
A matekoktatás úgy megy nálunk, hogy előadás érthetetlen, szeminárium esélytelen, egész héten kettő darab értelmes matekóra van, ahova bejár viszont mindenki, ha bejutott a közelharc után. Nekem a kedvencemet egy nagyon cuki srác tartotta, úgy hívtuk, hogy Hangyafiú (mert hasonlít Z, a hangyára). És érthetően magyarázott, levezette, mi után mi jön és hogyan kell, mintha gyagyásokhoz beszélne. Egy ilyen matek jellegű tárgynál, ahol az emberek fele elhasal, persze hogy a szívünkbe zártuk.
És most tartotta az uccsó órát, befejeztük az anyagot, pápá gúdbáj, még kölnbe is megy, úgyhogy matek2t nem fog segíteni. Óra végén kb olyan hosszú tapsot kapott, mint a színházban szokás.
Ahogy mentem a metrón, hirtelen eszembe jutott egy fantasztikus ötlet M. ajándékával kapcsolatban. Nem írhatom le sajnos, mert még elolvassa.
Maga az ötlet már bennem motoszkált, de most jutott eszembe egy csodás kiegészítés, úgyhogy gyorsan telefonáltam egyet, és ha belemegy akit hívtam, akkor nagyszerű lesz.
Olyan kreatívnak éreztem magam, csak úgy suhantam röpire, (ami viszont szar volt kábé minden szempontból, hát igen, ez a nap hullámvasút.)
