Egy jó szokás - mint a Danone joghurtokban-:
Lefekvés előtt egy fél pohár víz, és ébredés után a másik fele.
Nincs rá semmi tudományos magyarázatom, de olyan dolog, ami egyszerűen érezhetően nagyon egészséges és jót tesz. Ráadásul segít, hogy emlékezzünk az álmainkra.
A táplálkozásom és a kinézetem nagyon hullámokban változik.
Néha nem eszek semmit napokig, vagyis persze eszek, de nagyon keveset. Más napokon fordul a kocka, és egész nap zabálok kontroll nélkül.
Ez kívülről nem feltűnő, sőt a mérleg se nagyon mutatja, pluszmínusz két kiló, csak én látom magamon, érzem, hogy mennyire sok bennem a kaja, és mennyire érzem magam dundinak. De sokkal jobban szeretem, ha vékonynak érzem magam, egyszerűen jobb a közérzetem.
Úgyhogy most, hogy jött a mikulás és hozta a csokikat, elővettem Mireille Guiliano könyvét, A francia nők nem híznak-ot. Tavaly karácsonykor olvastam először, és az ünnepek alatt fogytam. (Pedig ettem.) Valami imádnivaló. Megszeretteti az Evést, de nem a habzsolást, nem a kényszerkajálást, hanem az egész élvezetét.
A következők történtek.
1. Tanulásilag kezdem beérni magam, karácsonyilag dettó. Legalábbis az ötletek 90%a megvan, időpontot is kitűztem a megvételükre, és aztán reméljük sikerül is tartanom a saját határidőimet.
2. Holnap lesz az első vizsgafelvételem (úúú hmmm). Úgynézki összesen lesz 8 vizsgám, ebből 2 nem neptunonfelvevős, zéhára kísértetiesen hasonlító (nem egészen kamu). És ha minden jól megy, sikerül úgy felvennem őket, hogy ne nagyon legyenek összehalmozva; dec22 és jan5 között szabad legyek; mégis befejeződjenek jan16ra.
Annál is inkább, mert 17én pedig jön egy külföldi cserediák, akinek én leszek a mamija :))), nojó a segítője, albérletkereső, reptérrekimenő, abajgató tutora. Akit kaptam, az egy német (Hollandiában tanuló) srác, remélem normális lesz, eddig okésnak tűnik.
3. A T.s helyzet a következőképp lett lerendezve: kipukkadt a lufi, és mindenki megtudott mindent, T.vel megbeszéltük, hogy félreértettem a helyzetet, hogy nekem kicsit (nagyon) sok, ha minden nap beszélünk, M. is remélhetőleg megértette, hogy nem jövünk be egymásnak, úgyhogy a bonyolult szitu örömteli véget ért. Ráadásul nem beszéltünk T.vel pár napja, és elítélendő rémséges, de szörnyen élvezem, és azt is, hogy majd én hívom, ha akarom, de addig nem beszélünk. Szupi. :)
4. Hm najó, erről inkább írok egy külön postot.
